Orbán nemcsak felgyorsította a gazdasági válságban levő Magyarországon a fegyverkezést, és állított egy megszállott fanatikust honvédelmi miniszternek, hanem a futballnemzetből katonanemzet lettünk. Nagy erőkkel zajlik a lakosság ráhangolása a magyar hadba lépésre. Temetik a hősöket, dicsőítik a sikeres katonamúltat, toborozzák az önkénteseket, kiállítják az új hadi felszereléseket, és megszépítik a magyar múltat, amely immár a magyar katonasikerek története, miközben a magyar katonákat és hadsereget általában laposra verték, és minden háborúból vesztesen jöttek ki.
Mivel a NATO abszolút védelmet jelent Magyarországnak, Magyarország akkor is biztonságban lenne, ha egy darab katonája nem lenne. Valójában, katonára csak azért van szüksége (a söprögetés mellett), hogy a NATO-n belül bizonyos feladatokat el tudjon látni, hozzájárulva sofőrökkel (és söprögetőkkel, lásd még: Princz, a derék katona) a közös nyugati haderőhöz. Orbán nem a NATO-val közös haderőfejleszést hajt végre, nem a NATO-feladatok teljesítése miatt erősít, hanem a NATO-tól függetlenül, annak ellenében, saját katonai, hadi céljai érdekében.”
Nyitókép: MTI