Együttműködni a baloldallal? De kivel?

„Mit lehet arra mondani, hogy a baloldal de facto vezére rongyembernek, törpének vagy éppen zsinegembernek nevezi Orbán Viktort? Mit lehet kezdeni azokkal az ócska, a nyomdafestéket alig tűrő szidalmakkal, amelyeket nap mint nap hallunk a parlament soraiból? Szóljunk rá Gyurcsányra és a többi nagyhangú szövetségesére, akár egy kisiskolásra, hogy ne beszéljen csúnyán, kerülje a dehumanizálást, vagy ne gúnyolódjon mások testi adottságain? Hogy politikusként ne alacsonyodjon le a közösségi oldalak kommentcsatáinak szintjére, a politikai underground sötét világába? Ugyan! Nem sok értelme lenne, hisz ha a baloldali politikus prototípus viselkedéséről lehámozzuk a narcisztikus önimádatot, az egzisztenciális félelmeket, a pozícióhoz és a pénzhez való kétségbeesett ragaszkodást, akkor valójában nem marad semmi, csak egy tátongó, sötét űr.

Magyarázzuk el, hogy mit jelent a szélsőség a politikában? Meséljünk arról, hogy miként lehetséges egy közösséget felépíteni? Hogy miképp viselkedik egy patrióta? És végül mutassuk meg nekik, hogy milyen pozitív erőket szabadít fel a hit és a remény? Ugyan! Naivnak lenni ebben a helyzetben bűn.

Nem tudjuk, hogy mikor történt, de a baloldal átlépett egy kultúrhatárt, így mára elveszítették vitaképességüket, régiesen szólva: nem párbajképesek már. Valószínűleg az évek hosszú tipródása, a beteg lelkük folytonos frusztrációja, az irigység, a hatalom- és a pénzéhség kellett ehhez. No meg annak elfogadása, hogy nem lehet mindig mindenben igazuk. A gőg halálos bűn, de szabadulni is nehéz belőle.

Egy biztos: hiányzott a trónfosztott balliberális értelmiség immunreakciója, a kudarccal való őszinte szembenézés. Ezért is zajlott le egy tragikus kontraszelekció. Nem az alternatívaképzés, hanem a csúnya, trágár beszéd és a gyűlölködés lett a szelekció kulcsa. A hangos és trágár politikus hátát egy évtizeden keresztül veregette a balliberális média és a nemzetközi baloldal, így abba az illúzióba ringatta, mintha rendben lenne az, amit politika címszó alatt csinál. 

»A stílus mögött egy ember van, az ember mögött egy élet van.« Ha komolyan vesszük Kosztolányi sorait, akkor bizony el kell gondolkodnunk azon is, hogy vajon milyen élete van azoknak, akik csak gyűlölködni tudnak. Voltaképp sajnálni is lehetne őket. De cselekvésük romboló szándékból ered, a gonosz szándék pedig nehezen bocsátható meg.”

Nyitókép: Mandiner Archív