Rühellem a parazitákat

„Rühellem a parazitákat. A parazita olyan haszonleső, aki ráakaszkodik a gazdatestre, és semmit nem tesz hozzá (vagy csak látványos, jelképes, de valójában haszontalan dolgokat), miközben jó kövérre szipolyozza magát belőle. Aztán ha nincs már benne élet, továbbáll.

Íme, a Tanártüntetős NoÁr webshop, ahol 17.000 forintért vehetsz kínai szitázott pulóvert a »kiállás« szimbólumával! Vagy inkább egy gagyi, párszáz forintos vászontáskát 8000 forintért?

Hogy a szociálisan érzékeny jóemberkedésbe hogy fér bele a filléres vászontarisznyára tett kétnapi közmunkabérrel megegyező haszon, illetve az LMBTXYZZS szemléletbe, hogy a pólók fazonjaiban csak két nem létezik, arról őt kell megkérdezni, meg a fanatikus, agymosott, belpesti konzumlibsi szektáját.

Egész egyszerűen visszataszítónak tartom, hogy valódi, fontos polgári ügyekre akaszkodik rá, és a színpadi majomkodás mellett már ezt a pofátlan szabadrablást is bevezeti. Ennek az aljas manipulációnak a következő lépcsője, amikor azzal indokolja, hogy »jótékony« célokra megy (de valahogy sosem követhető, hogy mennyi bevételből mennyi pénz megy valóban arra).

Nincs egyébként baj azzal, ha valaki személyes brandet épít, csak ne próbáljon meg egy társadalmi ügyet a reklámlogójává butítani, miközben ócska színpadi ripacskodáson kívül nem tesz hozzá semmit érdemben.

Hihetetlen, hogy a balliberális értelmiség gyomra mindent bevesz, és egyetlen ember nincs, aki azt mondaná, hogy »haver, vegyél már vissza magadból öt centit«. Ha van a tüntetéseknek Németh Sándora és Szabó Pétere, akkor az Molnár Áron. A társadalmi ügyek becsűse, a polgári kiállás vámszedője.

Ha egy tüntetésről nem zavarják el azonnal, ha a polgári szolidaritás valóban kifejezhető a társadalom kétharmadának elérhetetlen árú mörcsöndájszban, akkor az a tüntetés annyit is ér. Dicsértessék!”

Nyitókép: MTI/Mónus Márton