A törpék soha nem érnek az égig. Mi oda igyekszünk

„Időnként arról beszélünk gyermekeinkkel, hogy az ember egyik csodája, hogy bonyolult szabályokat alkot, és képes arra, hogy ezen szabályokat közösen alkalmazza. Ha példa kellett ennek elmagyarázásához egykoron, akkor a bonyolult közlekedési szabályokra és azok betartására hivatkoztam. Emberek milliárdjai tartanak be önkéntesen ilyen-olyan szabályt, hogy épségben közlekedjünk.

Brüsszelben sétálunk. Fiam keze kezemben. Másik kezében valami nekem undorító illatú chips van. Közeledünk a gyalogátkelőhöz, minden autós látja, hogy ezek semmire se figyelnek, a gyerek valami szörnyű zacskót, féleszű apja meg a kölök lötykölődő cukros istenharagját tart a kezében. Lassítanak. Mosolyognak. Gesztusaik szerint fegyelmezetlenek vagyunk, de mintha értenék a helyzetet, lassítanak és engedik, hogy átmenjünk a túloldalra. Mosoly, összekacsintás, kéz köszönésre emelkedik.

E szabályok nem voltak ott Mózes kőtábláin, Jézus nem tanította, tartotta be a jobbkéz szabályt, Mohamed Mekka irányába nem találkozott sebesség korlátozással.

Mára sok közlekedési szabály van. Mi alkottuk. Emberek. Ahogy a legtöbb szabályt. És nemcsak azért tartjuk be azokat, mert különben jön a rendőr és megbüntet (na jó, azért is:)), de leginkább azért, mert felismertük, hogy ez sok tíz-százmillió ember csak így tud hétköznapi rendben élni. Kellenek szabályok.

Otthon is. A fogkrémes tubus kinyomásától addig, hogy a hűtőszekrény egyes polcain mi van. Mert így tudunk együtt élni. (Ha tudunk, merünk és amikor nem veszekszünk:)) Az ember szabályalkotó fajta. Így is vigyáz magára. Bonyolult szabályokkal rendezzük bonyolult életünket.

A mai hatalom szabályok sokaságát rúgja fel, alázza meg korábbi írott és íratlan szabályainkat. Széttöri ezzel a közösséget. A hazánkat. Ami tesz, az szembemegy ösztönös, természetes fajfenntartó ösztöneinkkel. A nemzet fenntartásának ösztönével. Aki összetöri a nemzet hétköznapi szabályait, az összetöri a hazát. Ők ezt teszik. A szabályszegő hatalmat ezért ki kell iktatni, el kell zavarni. Mert közösségünk békés fenntartását veszélyezteti.

Ha jól értem az utca minapi történéseit, egyre többen akarják ezt. Elzavarni őket. Mert a természetes élet fenntartásának igényét soha nem tudja elfojtani a mostani vadak és törpék kultúra nélküli erőszakossága. A törpék soha nem érnek az égig. Mi oda igyekszünk. Látni, érteni az emberi csodálatosság végtelenségét. Amazok meg szűkölnek. Kapaszkodnak. És sehova nem érnek. Majd mi.”

Nyitókép: MTI/Mohai Balázs