A mások igazi értéke

Néhány hete egy konzervatív konferencia szünetében – úgy tűnik, elég sok ilyen van mostanság – megkérdeztem egy fiatalembert, akit már korábbi rendezvényeken is láttam, mit gondol a panelbeszélgetésekről, a beszédekről. Úgy válaszolt: „Ó, nem foglalkozom velük, csak azért jöttem, hogy ismeretséget kössek olyan emberekkel, akiknek hatalmuk van.”

Elég furcsa és őszintén szólva ellenszenves ez a hozzáállás. Az eseményen a középjobb legértelmesebb, legérdekesebb és leginnovatívabb gondolkodói vettek részt. A program korunk éles kérdéseivel foglalkozott, olyan témákkal, amilyenekről ma a konzervatívok Európában és Amerikában is vitatkoznak. De ez nem érdekelte a fiatalembert. Eszközként használod az embereket – gondoltam magamban, miközben felháborodottan továbbálltam. Ez nem konzervatív és bizonyosan nem keresztényi hozzáállás.

Ha valaki más embereket csak a saját céljaira használ – kizárólag egy projekt, karrier vagy anyagi források megszerzésének elősegítőjét látva bennük –, az az embert mechanizmussá vagy eszközzé silányítja, az embert önmagát fosztja meg teljes emberi létezésétől. Ez a hozzáállás persze meglehetősen elterjedt manapság. Sajnos egyes konzervatívoknál is megjelent, ahogy a fiatalemberrel folytatott rövid beszélgetésemből is kitűnt.

Természetesen mindannyian el akarjuk érni a céljainkat, másokkal együttműködve – amikor barátainkkal és családunkkal vagyunk, amikor új embereket ismerünk meg. Ez természetes. De amikor csak a célszerűség marad az emberi kapcsolatainkból, amikor egy személy karaktere, személyisége és alapvető emberi méltósága félre van dobva, akkor nem a helyes úton járunk. Ha nem megy el a vitákra, rendezvényekre a fiatalember, akkor alapvetően lealacsonyítja azokat az eszméket és értékeket, amelyek több száz embert hoztak el az eseményre. Gyakorlatilag minden résztvevőt kiszakít a kontextusból, és ezzel a tettel semmibe veszi az esemény célját. Aláássa a rendezvény értékét azzal, hogy mint saját machinációinak fogaskerekeit kezeli az embereket.

Ezzel akaratlanul is úgy viselkedik, mint az uralkodó elitjeink:

De nekünk konzervatívként ez tilos kellene hogy legyen. Konzervatívként mindig az egészet kell figyelembe vennünk, nem a részlegest vagy a töredéket.

Eszünkbe juthat az is, ahogy az Európai Unió a tagállamaival bánik. Ahelyett, hogy minden nemzetet egyedi entitásnak vagy politikai közösségnek, egyedi történelmi és kulturális folyamatok sajátos hagyományokkal és értékekkel bíró produktumának tartana, az EU egy nagyobb, kifinomult gépezet fogaskerekeinek véli az országokat is, mely gépezetet Brüsszelből és Strasbourgból irányítják.

Ez zajlik most is, amikor ürügyet keresnek arra, miért is ne kapja meg Magyarország vagy Lengyelország az uniós forrásokat.

Ehelyett nem megválasztott technokraták által kitalált magatartás­mintákba akarják kényszeríteni s ezzel vazallussá tenni őket – ami elég idejétmúlt módszer.

Az említett fiatalemberből és az EU hivatal­nokaiból egyaránt hiányzik az empátia, van viszont bennük jó adag arrogancia.

Senki nem tolerálhatja ezt a hozzáállást – mert a társadalmak elembertelenedéséhez és az elitek zsarnokságához vezet.