A jogállamiság úttörői – így lett Magyarország Brüsszel állatorvosi lova

2022. szeptember 26. 5:59
Hazánkat választotta ki az Európai Bizottság, hogy tesztelje, hogyan lehet pénzügyi szankciókat fűzni egy olyan tág értékrend érvényesüléséhez, mint a jogállamiság.

Dobozi Gergely írása a Mandiner hetilapban.

Zajlik a szakmai párbeszéd a magyar kormány és az Európai Bizottság között. A téma a jogállamiság helyzete és a Magyarországot illető uniós pénzek kérdése. Hazánk akkor kapja meg azokat a forrásokat, amelyekre jogosult, ha módosít az uniós pénzek elosztását érintő jogszabályi környezeten. Az intézkedéseket Brüsszel akkor tartja megfelelőnek, ha azt eredményezik, hogy a jogállamisági elvek az uniós pénzek elosztásának valamennyi szintjén érvényesülnek.

Szeptember 18-án Johannes Hahn, az Európai Bizottság költségvetésért és igazgatásért felelős biztosa sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a magyar kormány által kompromisszumos megoldásként javasolt jogszabály-módosítások „elvben alkalmasak” arra, hogy kezeljék a felvetett kérdéseket. A módosítások helyénvalóságáról akkor lehet többet tudni, ha az intézkedések törvényi és rendeleti formát öltve végrehajtási fázisba lépnek a hazai jogrendszerben.

Addig is a vasárnapi bejelentés értelmében az Európai Bizottság a kötelezettségvállalások 65 százalékának felfüggesztését mindenképpen javasolja az Európai Unió Tanácsának a kohéziós politika keretébe tartozó operatív programok esetében. Napirendre került annak megtiltása is, hogy a közvetlen és a közvetett irányítással végrehajtott programok esetében jogi kötelezettségvállalások lépjenek életbe a közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal szemben. Minderről a tanácsnak egy hónapja van határozni, ami két hónappal meghosszabbítható. A hosszabbításra szükség van, ugyanis számos fontos jogszabály-módosítást eleve csak mostantól tárgyal az Országgyűlés.

Felfoghatatlan mértékű, tízezermilliárd forintos összeget tartanak vissza Magyarországtól”

Mindeközben az Európai Parlament „vért kíván”, Magyarország többé nem demokrácia, a bizottság pedig nem egyezhet meg a kormánnyal. Ez a kiindulópontja annak az EP-határozatnak, amelyet a testület szeptember közepén szavazott meg Gwendoline Delbos-Corfield jelentése nyomán. Habár a jogi jelentősége elhanyagolható, politikai nyomásgyakorlásra kitűnően alkalmas a határozat.

Szankciók a jog senkiföldjén

Jelentős összegeket tartanak vissza Magyarországtól, felfoghatatlan mértékű, tízezermilliárd forintos nagyságrendben. A jogi bázis azonban homályosnak tűnik. A vonatkozó legerősebb jogalap a 2021 januárjától hatályos kondicionalitási rendelet lenne, amely azonban tisztán fogalmaz: pénzt visszatartani csak akkor lehet, ha erről az Európai Tanács döntött. Ilyen döntés még nem született.

Ott van a koronavírus-járvány utáni újjáépítési alap kérdése is, amely vonatkozásában jelenleg is tulajdonképpen „jogon kívüli állapot” uralkodik. A nemzeti helyreállítási tervet Magyarország már 2021 májusában benyújtotta, a többi tagállamhoz viszonyítva nagyjából a középmezőnyben. Ezt az Európai Bizottságnak néhány hónapos egyeztetést követően el kellett volna fogadnia. Nem így történt, a nemzeti terv azóta parkolópályán van. A tények szintjén tehát a brüsszeli bürokrácia máris alkalmazza a mechanizmus szankcióit, holott erre vonatkozó felelősségteljes döntés még nem született.

Nagyobb felbontásért kattintson jobb egérgombbal a képre, majd válassza a „Kép megnyitása új lapon” opciót!

Ha a pénzvisszatartás politikai motivációját keressük, elég megnézni a lengyel példát. A lengyel helyreállítási tervet az Európai Bizottság és az Európai Unió Tanácsa is jóváhagyta. Járna a pénz Lengyelországnak, mégsem érkezik. Brüsszelnek nem elég pusztán betartatnia a játékszabályokat – azok rá nézve is kötelezők. Rossz üzenetet közvetít, ha a jogállamiság uniós érvényesítése a jogállami értékek csorbulása mellett történik.

Már 2013-ban érezhettük az eljárások előszelét

2013-ban az Európai Parlament elfogadta a Tavares­jelentést, amely az alapvető jogok magyarországi helyzetével foglalkozott, s amelyben a jelentéstevő a hazai fejlemények egy részét antidemokratikusnak minősítette. A jelentés kapcsán az Európai Néppárt nevében ekkor még Manfred Weber fogalmazott úgy, hogy az pusztán „az európai baloldali pártok kívánságlistája, amelyek a saját politikai programjukat kívánják Magyarországra erőltetni”.

A Tavares-jelentés elfogadásának időszakában Brüsszelben még más játékszabályok uralkodtak. Az Európai Bizottság ekkor még tartotta magát a szerződések által előírt „szerződések őre” szerepkörhöz. A testület a jelentésben megfogalmazott kritikákat szakmai úton, jogászi érvek figyelembevételével igyekezett tisztázni. A Barroso-bizottság leköszönésével azonban „új seriff jelent meg a városban”. A Jean-Claude Juncker vezette testület úgy ítélte meg, itt az ideje annak, hogy az EB is az uniós pártpolitika meghatározó szereplőjévé váljon. Ezzel együtt vezették be a spitzenkandidati, vagyis csúcsjelölti rendszert, amelynek lényege, hogy a bizottság kulcsszereplői ma már az Európai Parlament által megválasztott politikusok. Ez pedig azt jelenti, hogy fellépésük, magatartásuk is politikailag – leginkább az EP nyomásgyakorlásának megfelelően – motivált.

Az Európai Parlament a lisszaboni szerződés 2009-es hatálybalépése óta érdemben nem kapott új jogosultságokat. Mégis, ha az EP tényleges politikai befolyását nézzük, a 2010-es évek gyökeres fordulatot hoztak e téren.

Ebben a kontextusban értelmezendő Judith Sargentini 2018-as, vitatott érvényességű jelentése. A Sargentini-jelentés hordereje mégis sokkal nagyobb, mint a Tavares-jelentésé. Ennek nyomán indult meg a „hetes cikkely” szerinti eljárás hazánkkal szemben, ami súlyos következményekkel járhat. Akár az állam cselekvőképessége is kiüresedhet az EU-ban, ha megállapítják, hogy a jogállami működés veszélyeztetve van. Azóta sem született ilyen határozat az Európai Tanácsban Magyarországgal szemben, azonban az EP vonatkozó határozatai időről időre arra utalnak, hogy ezt a politikusok kész tényként kezelik.

Szinte bárkivel szemben indulhatna jogállamisági mechanizmus

Olyannyira, hogy a jogállamiság kérdése fokozatosan a Magyarországgal kapcsolatos vádakkal forrott össze. Ezzel párhuzamosan persze parázs vita zajlott arról, hogy hogyan is lehet jogi következményeket fűzni egy olyan szerteágazó fogalomhoz, mint a jogállamiság. Arról ugyanis alapvetően konszenzus uralkodik, hogy a koncepció milyen részegységekből áll. A részegységek súlyozása viszont a vizsgált ország jogi kultúrájának megfelelően eltérhet. Ez azt jelenti, hogy máshogy érvényesül a jogállamiság Magyarországon, Olaszországban és Németországban.


Fotó: AFP / Frederick Florin

Időközben egyre sürgetőbb igény mutatkozott arra, hogy a jogállamiság érvényesülésének kikényszeríthetősége ha nem is megfoghatóvá, de megfoghatóbbá váljon. Így született a tagállamok között kompromisszum 2020 decemberében. Eszerint a jogállamisággal kapcsolatos igények kikényszeríthetők uniós szinten, amennyiben a jogállamisági aggályok a pénzügyeket veszélyeztetik.

Ha a jogállamiság az egyes tagállamokban eltérő hangsúlyokkal érvényesül, a jogállamisági mechanizmust különféle anomáliák miatt csaknem bármelyik országgal szemben meg lehetne indítani. Például akár Olaszországgal szemben, ahol az Európai Bizottság igazságügyi eredménytáblája szerint a kontinens egyik legkevésbé hatékony igazságszolgáltatása működik, s ahol a hírek szerint a bűnszervezetek kifejezetten a koronavírus-­helyreállítási alap pénzeire pályáznak. Nem így történt, az olasz helyreállítási terv rendben volt. Ezzel szemben az Európai Bizottság kivárta a 2022-es magyar országgyűlési választást, hogy az – ismét elsöprő választói támogatottság eredményeként – újonnan felálló Orbán-kormánnyal szemben indíthassa meg az eljárást.

Egészen mostanáig senki, még a jogelmélet képviselői sem tudhatták pontosan, hogy a jogállamiság elvont fogalmához hogyan társulhatnak kézzelfogható pénzügyi szankciók. Mivel a „forradalmi” jelentőségű kondicionalitási rendeletet hazánkkal szemben alkalmazzák első ízben, belátható, hogy Magyarország és az Európai Bizottság járatlan ösvényen találta magát.

Ami a forrásokat érinti, a tárgyalások jelenleg három különálló, de politikailag szorosan összefüggő témakörben zajlanak. Egyrészt a felek tárgyalnak a partnerségi megállapodásról, azon belül pedig az operatív programokról. Másrészt zajlanak a helyreállítási tervről szóló egyeztetések. Harmadrészt a jogállamisági (kondicionalitási) mechanizmus is a felek asztalán hever.

Ha idén nem hagyják jóvá a helyreállítási tervet, Magyarország a rendelkezésére álló források 70 százalékát elveszíti”

A tárgyalások tétje hatalmas. Ha idén nem hagyják jóvá a helyreállítási tervet, Magyarország a rendelkezésére álló források 70 százalékát elveszíti. Jelenleg Magyarország kerete nagyjából 5,8 milliárd euró összegű vissza nem térítendő támogatás. Megjegyzendő, hogy ez már egy egyébként is csökkentett mérték. A nagyjából 19 szá­zalékos csökkenést azonban nem a jogállamisággal kapcsolatos anomáliák okozzák, hanem az, hogy a hazai gazdasági teljesítmény az uniós átlag felett növekedett.

Várakozások, elvárások
Daniel Freund, a Zöldek – Európai Szabad Szövetség képviselője a Mandinernek igyekezett tisztázni, hogy nem a magyarokat büntetné a kifizetések befagyasztásával. Célja, hogy a pénzek zavartalanul megérkezzenek egy demokratikus Magyarországra. Úgy véli, hogy a jogállamisági mechanizmus jó eszköz erre, azonban túl későn indították meg, és a javasolt szankciók nem egészében jelentenek megoldást. Szerinte az ideális cél nem a megállapodás Orbán Viktorral, hanem a demokrácia helyreállítása.Győri Enikő, a Fidesz képviselője helyesli, hogy a magyarországi jogállamisággal kapcsolatos diskurzusban az EP korlátozott jogosultságokkal bír. A párbeszéd ideális esetben szakmai alapon, a kormány és a bizottság között zajlik. Ehhez a jelek szerint utóbbi tartja magát: az informális egyeztetések során az EP politikusai sorozatos kérdésekkel bombázzák a testület tagjait, akik nem hajlandók felülni a provokációnak. Válaszaik alapján a tárgyalások konstruktívak, és már közel van a megállapodás. Kérdés, hogy az EB meri-e a politika szintjén is jóváhagyni a szakmai szintű megállapodást. Ezzel kivívná az EP baloldali többségének a haragját.

Nyitóképen: Edvard Munch: Az úttörő (1912) Fotó: Wikipédia 

Összesen 43 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A Tanácsnak kéne a sarkára állnia. Ha elfogadják a pénzmegvonást, azzal a saját és az unió halálos ítéletét írják alá.
Onnantól kezdve egyetlen ország sem lehet soha többé biztonságban.

Lehet, hogy nem bízik a Tanácsban. Már én sem......

De beléptünk olyanba, amelynek nem volt kilépési eljárása. Amit aztán csak a Brexittel ökleneztek az asztalra.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés