A „globális angol” korlátoltsága
Amikor a világ legnagyobb alapkezelője úgy döntött, hogy Budapesten hozza létre új innovációs központját, megkérdeztem a vezérigazgatót, miért mellettünk döntöttek. A nyelv miatt – hangzott a felelet. Elmondása szerint arra már régen rájöttek, hogy angol anyanyelvűként az amerikaiak és a britek nincsenek rákényszerülve más nyelvek elsajátítására, így a cég New York-i és londoni főhadiszállásain dolgozók sosem esnek át a nyelvtanulással járó „agyi tréningen”, így az innovációban is szerényebb a teljesítményük. Másrészt a vállalat vezetőinek visszatérő élményük, hogy az újító szellemet igénylő feladatokban mindig a magyarok a legképességesebbek. Szerintük ennek oka a nyelv.
A nyelv szerepéről már többször írtam ezeken a hasábokon – legutóbb Sverker Johansson könyve kapcsán, aki bebizonyította, hogy a kizárólag a Homo sapiensre jellemző klasszikus, többgenerációs családmodell tette lehetővé az emberi nyelv kialakulását és vele a civilizációt megalapozó kognitív ugrást. Most essen szó az angol mint nemzetközi nyelv felemelkedéséről és a helyi nyelvek megőrzésének jelentőségéről.
