Cselekvő hazaszeretetre van szükség

„Dermedten figyeltem az idióta vitát arról, kell-e tűzijátékot rendezni az idén augusztus 20-án vagy sem. Annyira más srófra jár a globalista identitásgyilkosok agya, hogy elein­te nem is értettem, mi a bajuk. Szánalmas ugyanis az az álbaloldali érv, hogy inkább osszák szét az árát a rászorulóknak, hiszen a rakéták hónapok óta egy raktárban várnak arra, hogy lélekemelő látványossággá váljanak milliók számára. Azzal tehát nem spórolunk semmit, hogy nem lőjük fel őket. De nem is a nélkülözők iránt érzett mély együttérzés dobta koncként a nyilvánosság csahos kutyái elé a témát, hanem sokkal inkább a nemzetellenes gyűlölködés.

A baloldalnak mindig is baja volt nemzeti ünnepeinkkel.

A létező szocializmus idején a ’48-as forradalom megünneplését minden eszközzel igyekeztek akadályozni, néhányszor akár a tettlegességtől sem riadva vissza, nehogy felbuzduljon az egyébként cinikusan forradalminak nevezett ifjúság az elődök példáján. Október 23-át pedig legszívesebben kitörölték volna a naptárból. De az államalapítás és Szent István ünnepe sem úszta meg a kommunista agylágyulás mindent átalakító pusztítását. Ez az ünnep ugyanis magába sűrít mindent, amitől egy feketeöves ateista bolsevik hátán feláll a szőr, és pillanatok alatt kihullik az összes haja.”

Nyitókép: AFP / Kisbenedek Attila