A németek talán majd fáznak, a magyarok biztosan ráfáznak.
„Olvasom, hogy Németországban a közintézményeket csak 19 fokig fűtik majd fel télen, – nem harmadnapra jut eszükbe, hogy a kórházak például kivételek –, valamint az ikonikus épületek sem kapnak díszkivilágítást.
A magyarokkal jobbára még csupán szavakban éreztetik, hogy mostoha idők következnek, még mindig inkább valamiféle rezsivédelemről harsog a kommunikációs stáb, az augusztustól érkező, de még inkább csak »bemelegítő« energiaszámlák ügyében még most sem lát tisztán az ember, jobbára a külalak formai elemein dolgoztak a propagandisták, amin majd hangsúlyos helyet kap a kilyukadt állami mentőöv.
Mi igazán soha nem készülünk fel semmire. Talán a jóra sem, mert azt sem tudjuk rendesen kihasználni. Inkább a lecsóba csapunk, mint a kamrában spájzoljuk a felesleget. Inkább nagyobb házat építünk, mint hőszigheteltet, fájintosabb autót veszünk, amelyik zabálja a dízelt – hadd pukkadjon a szomszéd. Aztán rohanunk napelemért, rég kidobott kályháért, nem tudom hány cellás ablakért.”
Fotó: MTI/Varga György
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Ezek voltak a hétfői nap legolvasottabb hírei.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
A németek a kancellárral szembeni elégedetlenségüket hangos jelszavakkal és demonstrációval fejezték ki Magdeburgban.
Elképesztő lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot egy drámai pillanatban.
A német kancellár az EU-csúcs után otthon is komoly presztízsveszteséget könyvelhetett el.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
A szurkolók abban bíznak, hogy ez csak egy rossz vicc.
Ukrajnában azért imádkoznak, hogy a Tisza nyerje a választásokat Magyarországon, és minden eszközt bevetnek, hogy ez így is legyen.
