Nyílt hadüzenet volt ez Brüsszelnek, hiszen egyebek mellett azt is mondta: ha a PiS jövőre megnyeri a parlamenti választást, új alapokra helyezi a kapcsolatokat Brüsszellel, addig pedig hazája megvétózza azokat a döntéseket, amelyek elfogadásához minden tagállam szavazatára szükség van. Ezt követően Mateusz Morawiecki miniszterelnök a Die Weltben is belerúgott Brüsszelbe és Berlinbe, de ennek a jelentőségét nem kell túlbecsülni: nyilvánvalóan »parancsra tette«.
Kaczynski azon állítása, amely szerint Brüsszel becsapta Varsót, egyenesen nevetséges. Éppen a lengyel kormány nem teljesítette azokat a feltételeket, amelyeket a támogatások átutalása fejében vállalt. Ráadásul a Bizottság eddig rugalmas volt a helyreállítási alap folyósításával kapcsolatban, annak nagyon is komoly oka van, hogy Varsó és Budapest még nem kapta meg ezeket az összegeket: nem tartják tiszteletben az EU alapértékeit, azokat a feltételeket, amelyek most, a háborús helyzetben különösen fontosak a közösség kohéziója szempontjából, s amelyek azt bizonyítják, az EU igenis értékközösség.
Magyar szempontból a legnagyobb kérdés az: rendeződik-e ezután a háború óta fagypontra jutott lengyel-magyar viszony? Elvégre a két országnak szüksége van egymásra az EU elleni harcban. Feltűnő, hogy Kaczynski kirohanása amolyan partizánakcióra emlékeztetett és egyszer sem utalt Budapest Brüsszel elleni harcára. Ez valóban jókora taktikai hiba lett volna részéről, hiszen Lengyelországban sokat vesztett népszerűségéből a magyar kormány azok körében is, akik a Jog és Igazságosság megrögzött szavazói. Így nagy egymásra borulás nem várható, és még arra sem vennénk mérget, hogy Varsó végül nem adja be a derekát.”