Bohócok és királyok

„»Amikor egy bohóc beköltözik a palotába, nem válik királlyá, hanem a palotából lesz cirkusz.« (Szávay István – Facebook-bejegyzés). Arra gyanakszom, hogy a Molière-től kölcsönzött idézet attól a volt jobbikos parlamenti képviselőtől ered, akinek négy évvel ezelőtt – meglehetősen bizarr szituációban – a következő kijelentések hagyták el a száját: »Én meg leütöttem, hogy büdös zsidó! Pakk!«, »Egy igazi ilyen kampós orrú rohadék volt.« A botrányt követően, Szávay megvált pártjától és a parlamenti mandátumától is.

Nem hagy nyugodni, hogy vajon kire/kikre gondolhatott Szávay úr, amikor a bohóc-király párhuzamot megosztotta velünk. Talán a Sándor-palotába a közeli múltban beköltöző nemzetes asszonyra, vagy az Országház gyönyörű üléstermében elnöklő mogorva emberre, esetleg a Karmelita kolostor urára? Mindhárom személy csodálatos épületben reprezentál, de a három közül csak egy törekedhet koronázásra és »királykodásra«, a másik kettő nem.

A meg nem értett és sértett bajuszos teremőr mindenkit leszól (majd büntet), a fiatal és sportos hölgy pedig mindent aláír, amit elétesznek. Elődjeihez (Schmitt, Áder) hasonló módon, nem politikai tényező, csupán az ország tényleges vezetőjének dróton rángatott bábuja. A törvényalkotásban betöltött szégyenteljes szerepük miatt Kövér és Novák mégsem bohócfigura, mivel fellépéseik alkalmával egyáltalán nem kacag a publikum, tehát rájuk gondolhatott Szávay. Az igazi mókamesterek ugyanis önfeledt nevetésre ingerlik a közönséget, de a T. Ház elnöke és a köztársaság első embere eddigi tevékenysége nem mosolyra, hanem inkább sírásra fakaszt.”

Nyitókép: MTI/Kovács Tamás