Gyula bácsi, szeretünk!

„Szeretett ellenzékünk, amely elvileg irányítja Budapestet, úgy gondolta az apokalipszis négy lovasa közti bolyongásában (A négy lovas: Orbán Viktor, globális felmelegedés, Putyin, LMBTQ+ jogok sérülése), hogy a problémákat egy Horn Gyuláról elnevezett közterület bizonyára kezelné.

Ez tök egyértelmű, hiszen Horn Gyulát mindenki szereti, nemzeti közmegegyezés van róla, hogy tőle volt emberséges az 1956 utáni megtorlás, élhető a Kádár-rendszer, neki hála egyesülhettek újra a németek és ő mert nemet mondani Putyinnak. Az antialkoholizmusa pedig magyarok millióinak mutat példát. Lendvai Ildikó szerint, aki a botox reklámarca és az MSZP utolsó tökökkel rendelkező elnöke egyszerre, Gyula maga volt a modernség. Ez egyébként tényleg így van, Gyula mindazt megtestesítette ami miatt a modernitást rühelljük.

De Gyulának voltak előnyös tulajdonságai is, például legalább nem volt posztmodern. Én is rémülten észlelem magamon egyébként, hogy már képes vagyok objektíven szemlélni a Gyulát. A magyar baloldal őt követő meghatározó figuráinak megtekintése messziről látható lángoszloppá teszi őt ugyanis a bolsevizmus sivatagában.

Horn Gyula úgy lett az éppen szingularitássá váló magyarországi baloldal utolsó ikonja, hogy az őt méltató laudációkból is simán kimaradnak azok a valamik, micsodák és izék, ami miatt a Gyula termet kapott a Nyugattól az Európai Parlamentben. Azok a véglények, akik annyira jellemtelenek és ostobák, hogy Horn Gyuláról egy bolsevikről neveznek el szobát, ami nem a pincében van és nem vallomások előállítására szolgál, mit tudhatnak a kommunizmusról?”

Nyitókép: MTI / Oláh Tibor