Fekete-Győr András valóságtagadása

„Aligha akad olyan politikus, aki Fekete-Győr Andrásnál hívebben reprezentálná a hazai ellenzék intellektuális kilátástalanságát, megrekedt, fóbiás gondolkodását, kényszeresen tetszésvezérelt kommunikációját és kudarcos vergődésének teljes következménytelenségét. Ha a Momentum tagságának az volt a célja, hogy a frakcióvezetőjükről egyszerre jusson a választópolgárok eszébe a semmirekellőség, az ostobaság és a nyáltól elcsurranó behízelgés, akkor alkalmasabbat nem is találhattak volna a feladatra.

Az új politikai degeneráció címeres idiótája az ellenzék megsemmisítő választási veresége után pár hónappal máris úgy tagadja a realitást, mintha nem őriznék égési hegek annak emlékét, hogy milyen fájdalmasan égett a körmére április 3-án. Fekete-Győr András úgy tesz, mintha senki nem magyarázta volna el neki: az a tény, hogy kétmilliós fizetése van, nem jelenti azt, hogy az elmúlt években bármit is jól csinált. Amikor Varga Judit arról beszél, hogy »ideológiai őrületek ejtették rabul az Európai Uniót«, Fekete-Győr András ezt a pillanatot kiváló alkalomnak érzi arra, hogy teljes alkalmatlanságát, a világot illető fájdalmas fogalmatlanságát és szellemi-érzelmi szolgaságát szellemesnek szánt replikával demonstrálja. Az imbecillis identitásszédelgő válasza nem is lehetne kínosabb: »Egyetértek. Úgy hívják: orbáni illiberalizmus.«

A vereség pillanatában Donáth Anna még arról beszélt, hogy az ellenzéknek nem szabad átvennie a nyugati identitáspolitikát. Ehhez képest ma a Momentum Mozgalom frakcióvezetője, az új politikai nemzedék reprezentánsa már megint úgy viselkedik, mintha Rangos Katalin legkedvesebb kisunokája volna: nem tanul és nem felejt. Hülyébbnek adja elő magát, mint amilyen: úgy tesz, mintha félreértené az igazságügyminiszter szavait. Miféle ideológiai őrületről lehet szó? Fekete-Győr András nem vett észre semmit. Nem tűnt fel neki a Black Lives Matter mozgalmának kritikai fajelmélettől fűtött ellenrasszizmusa, sem a transzaktivizmusnak a feminizmus eredményeit is fenyegető nyomulása, sem a #metoo vezényszava alatt folytatott és egymás után alaptalannak bizonyult leszámolások sorozata, sem az eltörlés kultúrájának köztéri szobrokat ledöntő, történelmet újraírni szándékozó leplezetlen fundamentalizmusa. Fekete-Győr Andrásnak ezek közül semmi nem tűnt fel. Varga Judit bizonyára az orbáni illiberalizmusra célzott, hisz a Momentum képviselőcsoportját vezető hivatásos idióta azt képzeli, hogy ez a félreértés az ő dolga, amiért újra meg újra az Országgyűlésbe szavazzák majd. 

Az arrogáns hülyét nem nagyon izgatja, hogy Németországban épp most fogadnak el egy olyan szabályozást, amely tizennégy éves kor felett olyan egyszerűvé teszi a születési nem megváltoztatását, mint a lakcímmódosítást.

Nem nagyon izgatja, hogy még a Németországban élő magyar transzaktivista, Vay Blanka is kritikát intéz a bemondásra zajló nemváltoztatás ellen, és szélsőséges álláspontnak minősíti a transzradikalizmust.

Fekete-Győr András nem akarja látni, hogy az ő értetlensége már tőle nyugatra sem többségi álláspont. Johnny Depp és Amber Heard pere hatékonyan oszlatta el a #metoo megfellebbezhetetlenségébe vetett vakhitet, a svéd Ruben Östlundot Play című, multikulturalizmust kőkeményen bíráló filmje nyomán nem sikerült kitörölni az egyetemes kultúrából, és Joanne Kathleen Rowling transzlobbival szemben tanúsított kiállása is azt jelzi, hogy a nyugati baloldaliak és liberálisok már elkezdték termelni a vakcinát a wokeness képezte elmevírussal szemben, de Fekete-Győr András továbbra is úgy tesz, mintha Brüsszelben nevezték volna ki a Kárpát-medence gyarmatvidékének alkirályává, és egyetlen feladata az lenne, hogy a nyugatiság kritikátlan imádatát eladja a magyaroknak. Fekete-Győr András nem veszi észre, hogy öntudatos értetlenségével Orbán Viktor politikájának hitelét építgeti? Fekete-Győr András nem veszi észre, hogy az orbáni illiberalizmus kurucos indulatának alapját épp az agymosott labancok általa is tanúsított szolgasága képezi?

Miből állna Fekete-Győr Andrásnak elismerni, hogy a Nyugatnak is súlyos problémái vannak? Miből állna Fekete-Győr Andrásnak elismerni, hogy a politikai korrektség meg az őrjöngő identitáspolitika igenis súlyos probléma? Miből állna Fekete-Győr Andrásnak rámutatni arra, hogy annak az érmének, amelynek a másik oldalát Orbán illiberalizmusa képezi, az egyik oldala épp a wokeness szellemének foglya? Miből állna elutasítani mindkettőt? Hisz Donáth Anna már el is kezdett próbálkozni ezzel. Fekete-Győr András tényleg hisz ebben a filléres mágiában? Komolyan azt képzeli, hogy ha nem beszél egy nyilvánvaló problémáról, attól az megszűnik? Tényleg ezt tanulta Nyugat-Európában? Így akar ellensúlyt képezni Orbán Viktorral szemben?

Fekete-Győr András úgy szándékozik szakítani a fundamentalista eltörléskultúrával, hogy nem veszi be a kanyart.

Letagadja magát a jelenséget, és várja, hogy a Nyugat hasonuljon meg, majd pedig hagyjon fel az identitáspolitikával – s ha ez megtörtént, ő majd igazodik a megváltozott nyugati állásponthoz, addig sem kell felelősséget vállalnia azért, amit gondol. A világ két súlyos problémával küzd, Fekete-Győr András pedig simán letagadja az egyiket: eljátssza a hülyét, pedig neki ez különösen nehéz lehet. Ez a politikus pedig nem Gurmai Zita és nem Szanyi Tibor – ő az új politikai nemzedék képviselője, aki a fizetéséért úgy tesz, mintha mindenki fogalmatlan volna, aki olyasmiről beszél, amiről ő politikai számításból épp nem vesz tudomást.”

Nyitókép: MTI/Bruzák Noémi