„Áron, milyen a kilátás onnan? Tényleg aprónak látszunk mi, átlagos magyar emberek?”

„Molnár Áron, azaz a noÁr nevű »mozgalom« elnök-vezérigazgató-tulajdonos-névadója önnön magának vindikálja a kultúra megfejtésének jogát, csakhogy ideje lenne a toronymagas lótól kicsit alább adnia.

Ez akkor derült ki, miután a Hoppál Péterrel folytatott csörtéje után kihívtam egy vitára: beszélgessünk arról, mi is az állam feladata a kultúrával. Úgy gondolom, erről tényleg csak két civil vitatkozhat – már ha ez a jelző rá is igaz, de jóindulattal feltételezem, hogy igen, mert a CIA sem ennyire ostoba, hogy őt bízza meg a destrukcióval. 

Áron minderre magától képes.

Emlékezzünk a közízlés elleni vétség bűncselekményét messzemenőkig kimerítő »a szeretet nem vár« című eposzra!

Nem ez lenne az első kör, amikor »összecsapunk«, ugyanis anno Domini 2020-ban, az SzFE körüli botrány során már volt egy többórás vitánk, ami ugyan parttalan volt, de a disputának nem a másik meggyőzése volt a célja, hanem a saját álláspontunk kipróbálása, megvédése. És annak a próbája, hogy amit mondunk, az valóban igaz-e, vagy csak szellemi autofellációnk eredményezte gondolatokat birtoklunk.

Naiv vagyok, és úgy gondoltam, hogy a kultúra nemcsak egy szűken vett kör értelmezési privilégiuma, hanem mi, az egyszeri honpolgárok szerves alkotóiként és őrzőiként, organikus sejtjeiként magunk is részt veszünk benne, így aztán van róla mondanivalónk.

Erről Áron nem így gondolkodik, szerinte a magamfajta agrárdiplomásnak semmi keresnivalója nincs a kultúráról folyó diskurzusban. Mintha szakmai kérdés lenne a magyar népnemzeti hagyomány!”

Nyitókép: MTI/Mónus Márton