Világnagy hegyen

2022. június 24. 16:24

Veczán Zoltán
Gellérthegyi emlékek, elsüllyedt kisvilágokról a magasban.

Apró lábaimon szandál, talán sárga, bele is megy a hülye kavics, mint mindig. Szúr. Első emlékeim egyike: caplatunk fel a Szirtes utcán a Citadella felé, napi sétánk édesanyámmal, nyári verőfény, zöld lombok, forgalom alig, noha ekkor még kétirányú. Nem kis munka egy háromévesnek egymás után rakosgatni a lábait a világnagy hegy meredek oldalán. Mégsem lázadok: édesanyám következetes pedagógus, akárhogy toporzékolnék, nem venne fel, minden ellenállás hiábavaló. Inkább beszélgetünk, mesél, viccelődik, tanít. Kiflivel tápláljuk Partizánt, a jókora zsemleszín kutyát a Mihály utca sarkán, annál a háznál, ahol egészen a legutóbbi időkig – kuriózum, a Gellérthegyen kétezerhúszban! – egy kis baromfiudvar is volt, meg galambdúcok, mögötte kétszintes épület, oldalán ronda golyónyomokkal.

A Gellérthegy tette ki ekkor világom nagyobbik részét – kivételesen neve is volt, mert meg kellett különböztetni a másiktól, Csillaghegytől, a világom másik részétől; ellenben idővel rácsodálkoztam arra, hogy más parkokat is parknak hívnak, nem csak a víztározóét. Amit ma javarészt Filozófusok kertje névvel illetnek, a távolabbi végében elhelyezett szoborcsoportról elnevezve – Buddha, Gandhi, pacsira csábítva tenyereit nyújtó Ehnaton, Jézus és társai. Tetején várfalakat idéző körítésben kilátóbástya, amannak végében pedig ma is ott áll Budapest egyesítésének emlékére Vadász György szobra: mészkőtalpazaton a város bronzszövetéből kimagasodó Buda királyfi és Pest királykisasszony, a város templomtornyait pedig – lévén kiváló kapaszkodók – fényesre koptatták sűrű gyermekkezek.

Nem kis munka egy háromévesnek egymás után rakosgatni a lábait a világnagy hegy meredek oldalán”

Persze a korai kilencvenes években meglehetősen más élmény volt a séta errefelé: az egyik ház alsó szintjén most úrias üvegtáblákkal és jó kávéval csábító, az új lakók és turisták igényeire szabott Füge helyett egy velejéig kelet-európai, egész blogokat ihlető CBA terpeszkedett, vele szemben a világ legdrágább zöldségesstandja, azt hiszem, még kitart. Nem volt az utca túloldalán Vuk játszótér, és a Czeizel Intézet ideköltöztetése is olyan távol volt, mint a Kelenhegyi úti csodapanorámás csodalakóparkok s azok kétmilliós négyzetméterei. Meg itt is akad megannyi szép villaépület, mert a Rózsadombhoz hasonlóan a Gellérthegy dolomittömbjein is főleg szőlőtermesztés folyt bő másfél évszázada, a filoxéra csak utcaneveket hagyott belőle (Somlói, Szüret, Serleg). Utána népesült be, főként a felső középosztály gondolta úgy, hogy jó lesz neki itt, épített is villákat, vagy százat: a genovai reneszánsz koppintása, Schoch Frigyes tőzsdespekuláns ma már hat vagy nyolc lakásnak otthont adó, jellegzetes vörös téglás villája, amely kimagaslik a tájképből.

Nyitókép: FORTEPAN / BARBJERIK FERENC

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés