„Április 3-a mindenre felhatalmazást adott a hatalomnak, arra is, amire sosem kértek. Ezen azonban nem lepődünk meg; a Fidesz mindig az aktuális érdekeinek megfelelően csavargatta a törvényeket, miért lenne ez másként egy ilyen frenetikusnak kikiáltott választási győzelem után. Most például az jutott eszébe – nevesítve Kocsis Máténak –, hogy milyen jó lenne a két év múlva esedékes uniós és önkormányzati választásokat összevonni. Ehhez kiváló argumentációnak tűnik az a kétségbevonhatatlan tény, hogy egy szavazás kevesebbe kerül, mint kettő, azaz a mi jó kormányunk nem a demokrácián spórol, hanem az emberek pénztárcáját kíméli.
Mindannyian tudjuk persze, hogy ez úgy hazugság, ahogy van, mert kétségtelen, hogy olcsóbb egy ilyen megoldás, de a kormányzó pártot eleddig egy jottányit sem érdekelte, hogy milyen módon tudná olcsóbbá tenni az állam működését, sokkal inkább foglalkoztatta saját önös, hatalmi érdeke, no meg persze a párt és holdudvarának pénztárcája. Valamint az ellenfél kiszorítása a döntéshozatalból, minél inkább marginalizált helyzetbe sodrása. Nem vitás: ebben a mostani országgyűlési választás nagyot lendített; a rezsimet felfelé, az ellenzéket lefelé. Ez utóbbi, írnám, azóta is keresi önmagát, csak hát ez nem lenne igaz; nem önmagát keresi, sokkal inkább azt, hogyan képes napról napra mélyebbre süllyedni.