Le a parlamenttel!

„Miközben sokan a hosszú hétvégés pihenésüket töltötték, a szállodák elkezdtek megtelni, a nap is szépen ragyogott, az Orbán-kormány egy sok évszázados hagyományra épülő elvet dobott ki a szemétbe. A végrehajtó hatalom ugyanis fogta magát, és – a parlament helyett – maga döntött az extraprofitadók kivetéséről. És nem lett ebből irtózatosan nagy botrány.

Pedig már az európai feudalizmus idején a nemesség és az egyre erősödő polgárság fokozatosan elérte, hogy a királyok az ő megkérdezésük, beleegyezésük nélkül ne vessenek ki adót. Angliában a „dicsőséges forradalom” folyományaként a Bill of Rights 1689-ben kifejezetten megtiltotta az uralkodónak a parlament beleegyezése nélküli adóztatást. Történelmünk során a magyar gazdasági és politikai fejlődés bár mindinkább lemaradt a nyugat-európaihoz képest, a magyar karok és rendek váltakozó sikerrel ugyan, de még így is képesek voltak érvényesíteni adómegajánlási jogukat. Ez nálunk is azt jelentette, hogy ez a jog a rendi, majd a polgári törvényhozásokhoz került, ahogy az újoncmegajánlási jog is. Már a középkorban és az újkorban is a törvényhozó hatalomnak félelmetes fegyvere volt a túl nagy hatalomra törekvő uralkodóval szemben az adómegajánlás vagy az adóemelés megtagadása. Így alakult ki a modern kor idejére, hogy egy komolyan vehető törvényhozáshoz hozzátartozott és hozzátartozik az adókról, költségvetésekről és a hadseregről szóló döntések meghozatalának joga. Állam- és kormányforma persze befolyásolja, hogy melyik országban milyen mértékben blokkolhatja, lassíthatja a parlament ezen döntéseit a király, a köztársasági elnök – ám az vitathatatlan, hogy az adókivetés joga kizárólagos törvényalkotási hatáskör.”

Nyitókép: Képernyőfotó, YouTube