A vörös vonal határán: veszélyes hónapok következnek, Magyar Péter terve nem hagy kérdőjelet

Történelmi időszak következik Európa életében, nagyon nem mindegy, hogy ki fogja vezetni Magyarországot 2026 után.

És nem lett ebből irtózatosan nagy botrány.

„Miközben sokan a hosszú hétvégés pihenésüket töltötték, a szállodák elkezdtek megtelni, a nap is szépen ragyogott, az Orbán-kormány egy sok évszázados hagyományra épülő elvet dobott ki a szemétbe. A végrehajtó hatalom ugyanis fogta magát, és – a parlament helyett – maga döntött az extraprofitadók kivetéséről. És nem lett ebből irtózatosan nagy botrány.
Pedig már az európai feudalizmus idején a nemesség és az egyre erősödő polgárság fokozatosan elérte, hogy a királyok az ő megkérdezésük, beleegyezésük nélkül ne vessenek ki adót. Angliában a „dicsőséges forradalom” folyományaként a Bill of Rights 1689-ben kifejezetten megtiltotta az uralkodónak a parlament beleegyezése nélküli adóztatást. Történelmünk során a magyar gazdasági és politikai fejlődés bár mindinkább lemaradt a nyugat-európaihoz képest, a magyar karok és rendek váltakozó sikerrel ugyan, de még így is képesek voltak érvényesíteni adómegajánlási jogukat. Ez nálunk is azt jelentette, hogy ez a jog a rendi, majd a polgári törvényhozásokhoz került, ahogy az újoncmegajánlási jog is. Már a középkorban és az újkorban is a törvényhozó hatalomnak félelmetes fegyvere volt a túl nagy hatalomra törekvő uralkodóval szemben az adómegajánlás vagy az adóemelés megtagadása. Így alakult ki a modern kor idejére, hogy egy komolyan vehető törvényhozáshoz hozzátartozott és hozzátartozik az adókról, költségvetésekről és a hadseregről szóló döntések meghozatalának joga. Állam- és kormányforma persze befolyásolja, hogy melyik országban milyen mértékben blokkolhatja, lassíthatja a parlament ezen döntéseit a király, a köztársasági elnök – ám az vitathatatlan, hogy az adókivetés joga kizárólagos törvényalkotási hatáskör.”

Nyitókép: Képernyőfotó, YouTube