Gyerekeknek és fiataloknak szóló műsoraiban a kritikátlan transzpropagandától a meleg gruppenszex világáig terjed a német közmédiumok kínálata – kitört a botrány, majd el is sikálták.
Újabb botrány körvonalazódik a németországi közmédia körül – legalábbis erre enged következtetni egy nemrégiben nyilvánosságot kapott nyílt levél, amely szerzői hónapokon keresztül vizsgálták a köztévé és közrádió gyermekeknek és fiataloknak szánt hagyományos és online tartalmait. A főként biológusokból és orvosokból álló levélírócsapat ugyanis riasztó felfedezést tett:
a jobb sorsa érdemes gyerekeknek és fiataloknak.
A nyílt levél szerzői egy ötvenoldalas dokumentumot állítottak össze az általuk vizsgált csatornák és adások meghökkentő, felháborító vagy néha egész egyszerűen csak elkeserítő tartalmairól. A lista terjedelmes, a felhívás közlését a mértékadóbb német lapok közül pedig egyedül a Die Welt vállalta.
A szerzők a német köztévé egyik legkultikusabb műsorában, a Die Sendung mit der Mausban is transzpropagandába botlottak. Ez a műsor már évtizedek óta stabil szereplője az ARD kínálatának, és elsősorban ismeretterjesztési célokat szolgál. A gyerekek megtudhatták belőle, hogyan gyártják a ropit, hogyan szerelik össze a repülőgépeket – és most már azt is, hogy a nemváltás teljesen normális dolog.
A műsorban egy hajléktalan férfiból lett „nőt” keresnek fel, aki elmondja a gyerekeknek, hogy van az úgy, hogy az embernek születésekor kukija van, de attól még tudja, hogy ő valójában lány. Az adásban lélekemelő képsorok mutatják be, ahogy a hajléktalan férfi élete egyenesbe jön, majd, hogy végül „nő” lett belőle. Az elemzést jegyző biológus viszont kijelenti: az adás téves következtetésekkel zárul,
– ez pedig nagyon könnyen megtévesztheti a tévénéző gyerekeket.
Szóba kerül a ZDF egyik sportműsora is, amiben egy „Dennis” nevű transznemű sportoló történetét ismerhetik meg a nézők. „Dennis” lánynak született, de tesztoszteronkezelésbe kezdett, viszont ez nem akadályozza meg abban, hogy továbbra is a női csapatban játsszon. Az adás „úttörőként” mutatja be „Dennist”, s hangsúlyozza: a transzneműeknek a nemváltáskor biztonságos környezetre van szükségük.
Az elemzést készítő biológus azonban kiemeli:
de ez mintha egyáltalán nem zavarná a ZDF sportrovatának tagjait,
meg sem említik az adásban. Annál több szó esik a különböző transzszervezetek képviselőinek igényeiről a sportban – a hátrányos helyzetbe került női sportolók panaszaira a ZDF nem kíváncsi.
A katalógus hosszasan foglalkozik a közmédia funk (szójáték – a Funk adást és funkot is jelent) nevű, kamaszoknak és fiatal felnőtteknek szánt csatornájával is, amely főleg az Instagramon és a Facebookon aktív. A könnyed, szórakoztató tartalmakra szakosodott funk is szorgalmasan terjeszti a transzideológiát, a szex és a szemérem témáit.
A szerzők kiemelnek egy bejegyzést, ami hosszasan taglalja, hogy a női nemi szervek sokféleképpen nézhetnek ki, de mindegyikük normális. Ez talán nem akkora probléma, hiszen sok lány szorong, ha nem minden „tökéletes” „odalent”, a szerzők szerint azonban problémás, hogy a funk ennyire közvetlenül nyomja a fiatalok arcába a női és férfi nemi szerveket. Ironikus – ahogy megjegyzik –, hogy
hanem csak „vulvaajkakként” emlegeti őket – mintha még ennyi szemérmességet sem érdemelne meg ez a téma.
Hasonlóan viszonyul a funk a szex témaköréhez is. Az oldal instagramos bejegyzéseiben gyakran a maguk teljes naturalisztikusságában mutatják be az aktusokat, nem hagyva teret a szeretkezést normál esetben körülvevő intimitásnak. „A szexet nem a gyengéd érzelmek vagy az erotika összefüggésében mutatják be, hanem a kéjvágy egyszerű kielégítéseként” – írja a szerző. Woke tartalmakhoz szokott szemek már fenn sem akadnak azon, hogy a mellékelt képeken fehér emberek mintha kötelező jelleggel csak színesbőrűekkel szeretkezhetnének.
A funk egyik videós csatornája – ami továbbra is a fiatalokat tartja célközönségének! – a homoszexuális gruppenszex világába kalauzolja el a jobb sorsra érdemes német fiatalokat.
A riport – az egyetlen, amihez a szerzők csak úgy férhettek hozzá, hogy megerősítették, hogy nagykorúak – egy berlini homoszexuális szexbuliról szól,
Igen, ez még mindig a német közmédia, bár az elsőre nem tűnik egyértelműnek, hogy a németországi bejelentett lakcímmel rendelkezőknek miért kell drogos szexpartikról szóló dokumentumfilmek készítését finanszírozniuk. A szerzők hozzáteszik: az adásban nem esett szó a nemi úton terjedő betegségekről, sem pedig arról, hogy a gruppen egyik résztvevője maga is HIV-fertőzött.
A dokumentum összeállítói kutatásuk során egyébként nem tapasztalták, hogy akár a funk, akár más csatornák nagy hangsúlyt fektetnének a fiatalok nemibetegségekről szóló felvilágosítására, márpedig ez minden emberi számítás szerint kulcsfontosságú volna.
A Die Welt hasábjain megjelent nyílt levélben a kutatás készítői
Mint írják, az ARD, ZDF és társai ma márt ott tartanak, hogy a legalapvetőbb biológiai tényeket tagadják le, miközben kritikátlanul terjesztik a transzideológiát, amit a transznemű aktivisták kényszeredetten igyekeznek összemosni az interszexuálisokat Németországban megillető jogokkal.
„Nem csak a közmédia szerkesztőségeit és intendánsait szólítjuk fel az irányváltásra, hanem a rádió- és televíziótanácsok és a politikum felé is jelezzük aggályainkat: Tegyenek valamit azért, hogy a közmédia szakmailag, semlegesen, az igazságnak megfelelően és az emberi méltóságot szem előtt tartva tudósítson!” – áll a nyílt levélben.
A nyílt levél megjelenése természetesen hatalmas felháborodáshoz vezetett Németországban – értelemszerűen leginkább a baloldalon. Az biztos, hogy az úgynevezett „queer közösség” azonnal reagált, és egyből visszavonta a Die Weltet is kiadó Springer-csoport meghívását, ami az egyik queer állásbörzére szólt. A kiadó természetesen meglenne e rendezvény nélkül, de az ilyen kizárásoknál általában a pr-veszteség az, ami el szokta gondolkodtatni a cégek vezetését. Végső soron, aki ujjat húz a sérthetetlen „queer közösséggel”, az lényegében aláírta a saját halálos ítéletét.
A küszöbön álló katasztrófát megelőzendő Mathias Döpfner, a Springer egyik vezére hosszas bocsánatkérő nyílt levelet közölt a Die Welt hasábjain, amiben menteni igyekezett a kiadóóriás becsületén egy véleménycikk közlése miatt esett kárt. Döpfner szerint az egész cikk felületes, általánosságban beszél a német közmédia csatornáiról, és „nem áll messze attól a reakciós véleménytől, ami szerint a homoszexualitás betegség”.
Értsd: nem azt írták, de akár azt is írhatták volna. Selyemzsinór.
illetve, hogy a queer állásbörze szervezői is írhatnak egy véleménycikket, ha akarnak.
Egyelőre még nem akartak: az állásbörze főszervezője azt írta, hogy talán majd később reagálnak. Az persze kérdéses, hogy fognak-e tudni újat mondani.
Nyitókép: Screenshot / Instagram / Funk
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
Persze az is kérdés, mit tekintünk jobb- vagy baloldalnak...
A CDU nem tudta visszaszerezni az első helyet, az SPD alig jutott át az öt százalékos küszöbön.
A német lap kommentelői ízekre szedték az Orbán Viktort fenyegető ukrán elnököt.
Ha Budapest csinálja az orosz olajjal, akkor „aggályos”, ha Berlin, akkor az a világ legtermészetesebb dolga. Na, vajon miről lehet szó?
A német kormány és a baloldal is napirenden tartaná a betiltás kérdését.
Szerintük be kéne őket engednie Berlinnek, mert ez jár nekik.
Az iráni háború okozta gazdasági sokkot enyhítenék.
