Akit a század füstje megcsapott – Moldova György emlékére

2022. június 4. 15:18

Rajcsányi Gellért
Mandiner
Elment egy igazi 20. századi magyar karakter, akinek zseniális szatírái voltak, valamint kiváló riportkönyvei és szociográfiái. Dacos utolsó évei után most már nyugodjon békében.

Elhunyt Moldova György. Elment tehát a magyar 20. század mélyének egyik utolsó tanúja, aki benne volt a sűrűjében, aki karakter tudott lenni egy karakterek lenyesegető korban, aki egyszerre volt a rendszer bástyája és közben, fénykorában a valósághoz és annak megírásához való riporteri ragaszkodás hőse is.

Kalandos volt ifjúsága, küzdelmes a beérkezése: zsidó szülők gyermekeként a budapesti gettóban élte túl a háborút, '56-ban saját elmondása szerint a forradalmárok pártján állt, rendszerellenes magatartása miatt nem fejezhette be a főiskolát, felváltva folytatta tanulmányait és végzett közben fizikai munkát, dolgozott a komlói bányákban is.

A hatvanas években indult be már mennyiségében is tiszteletre méltó életműve igazán: régesrég olvastam valahol, nem is tudom már pontosan, hol, hogy Moldova két területen alkotott maradandót: riporterként és a szatíra műfajában. Ez így igaz:

zseniális szatírái voltak, valamint kiváló riportkönyvei és szociográfiái

– amik nagyrészt ma is megállnák a helyüket; főleg úgy, hogy ma már nem is születnek igazán olyan mélységű riportkönyvek a magyar valóságról, mint amilyeneket Moldova írt akkoriban szakmányban.

Tizenéves voltam a kilencvenes években – nem volt, nem is lehetett túl sok fogalmam a hatvanas-hetvenes évek mélykádári Magyarországáról, mégis, akkoriban nagyon jól szórakoztam és igen sok tanulságot találtam A beszélő disznó kötet szatíráiban a létező szocializmus fonákságairól. Talán érdemes is lenne újra elővennem, hogy mi az, ami tartós érvényű maradt belőle.

Akkoriban kezdtem olvasni szocio- és riportkönyveit is – Akit a mozdony füstje megcsapott... a vasutasokról; A pénz szaga. Riport a kamionsofőrökről; A jog zsoldosai. Riport az ügyvédekről... ezekre tisztán emlékszem, hogy letehetetlennek bizonyultak. Erős sztorik, anekdoták és mélyinterjúk, remek karakterek, életszag, mély merítés a valóságból –

hol is vannak a mai Moldovák, akik riportkönyvről riportkönyvre szántanák fel a kétezerhúszas évek Magyarországát?

Jól jönnének ám!

És akkor ott vannak a regényei, jobbak, rosszabbak, de mégis ott van a Negyven prédikátor, egy tisztességes történelmi regény a 17. századi magyar protestáns prédikátorok pokolra szállásáról. Moldova is a legjobb könyvének tartotta, és talán az utókor is annak fogja tartani, amivel talán egy bejegyzésnyi helyet mindig kapni fog a magyar irodalom történetében.

Moldova és a politika... mindannyian tudjuk, miket mondott, mit képviselt a rendszerváltás után. Évei számának gyarapodásával lett egyre radikálisabb, egyre dacosabb és békétlenebb – és végül egyre érdektelenebb sokak számára. Tudjuk jól: nem volt jobboldali,

rühellt mindent, amit a háború előtti és rendszerváltás utáni jobboldal képviselt,

ebben ő már nem tudott és nem is akart változtatni aggastyánként. Ez van.

Mindegy is, most már békében nyugszik. Nyugodjon is.

Egy igazi 20. századi magyar karakter távozott most közülünk, egy tehetséges író, egy nagy formátumú riporter, a szatíra – amelyre minden korban szükségünk van – mestere.

***

Kapcsolódó hírünk

Életének 89. évében meghalt Moldova György

A legnagyobb sikert talán riportregényei és szociográfiai jellegű írásai aratták, a Kossuth-díjas író tagadta Kádár János bűneit. Bővebben!

Összesen 115 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ha ez így lenne, mit keresel errefelé?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés