Bagdy Emőke: A biztonság fontos, még a szeretetnél is fontosabb

Sokkal gyorsabban szorítják ki egymást a generációk, mint akár tíz évvel ezelőtt, hiszen amilyen gyorsan pörög a világ, olyan szélsebesen változik a fiatalok értékrendje, gondolkodásmódja. Ez a folyamat pedig óhatatlanul magával hozza a generációk szakaszolásának felgyorsulását – hangsúlyozza Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, az MCC Fiatal Tehetség Programjának fővédnöke a Családi élet a kamaszokkal: a hadihelyzetek kezelése című előadásában. De

ugyanis ez a folyamat ma már 10-12 éves korban elindul bennük. Kitolódik viszont a fiatal felnőttkor kezdete, míg akár tíz évvel ezelőtt is 20-25 éves korra volt tehető ennek kezdete, addig ma már nem ritkák a harmincéves, fejlődésükben megrekedt, gyerekattitűdökkel bíró ifjak. Olyan, mintha a kamaszkor – sajnálatos módon – nem tudna lezárulni, hiszen nem alakul ki a fiataloknál az elköteleződés, a felelősségvállalás és a nemcsak kapni, de adni is képessége. Márpedig ezek nélkül nem beszélhetünk érettségről – mutat rá a klinikai szakpszichológus.

Mindeközben, vagy akár ezt megelőzően változott meg a klasszikus családmodell: ma már a gyerekek hatvan százaléka nem a szokványos családban nő fel, nagyon magas a válások és a felbomló együttélések száma, jelentősen átalakult a családi szerkezet, hangsúlyozza Bagdy. Felnőni márpedig önmagában is nagyon nehéz, hiszen beindul a nemi átalakulás, emellett

Mindemellett felbomlik a biológiai egyensúly, aminek következtében aztán a kamaszoknál a lehető legszélsőségesebb magatartások alakulnak ki: például van, hogy alig esznek, van, hogy rengeteget; van, hogy minimális az alvásigényük, és van, hogy egész nap aludnának. A teljesítményükben is nagy a szórás, van, aki ráveti magát a tanulásra, és van, aki épp ellenkezőleg, messziről kerüli azt – sőt, ez a két attitűd megfigyelhető sokszor egyetlen emberen belül is.

A változatos világban rengetegfélék a kamaszok problémái is – emeli ki a klinikai szakpszichológus, aki ezt egy 101 tehetségesnek ígérkező fiatallal végzett kétéves, saját kutatásával támasztja alá. Ebből kiderül, hogy bár nagy a szóródás a problémák között, azért vannak természetesen általános problémáik is. Ilyen

Szerinte ez utóbbi óriási probléma, hiszen a kapcsolatainkhoz a kommunikáció elengedhetetlen, ha megváltozik az információcsere minősége, akkor az óhatatlanul magával hozza a kapcsolatok kifejezésének elsilányulását és a kapcsolatok elszegényedését is. Ebben pedig hatalmas a szülők felelőssége, elengedhetetlen, hogy rengeteget kommunikáljanak a gyerekeikkel, hiszen a kamaszokban így alakul ki az az érzés, hogy a család az a hely, ahol biztonságban vannak, ahol utánkövetik és gyámolítják őket, ez az a hely, ahová mehetnek, bármi is történjék.  

Igazolt, már-már közhely azonban, hogy nagyon keveset beszélgetnek a családban a gyerekekkel, ami miatt – noha ebben az időszakban nagy jelentősége van a kortárs kapcsolatoknak – elmagányosodhatnak, és az internethez fordulhatnak, ami további veszélyeket hordoz, véli a szakember.

Pedig a kommunikáció akkor is létfontosságú, ha ebben az átmeneti időszakban a civódás teszi ki a nagyját: az elszakadáshoz

a kamasz az ellentétes nemű szülőjével vívja meg a felnövekvés harcát, s csak a harag révén tud elszakadni, de a vitákban fejlődik ki a kompromisszumkészség is. A közöny viszont a leghalottabb állapot. A szülőtől való oldódás megkerülhetetlen, és évek is eltelhetnek, míg a kamaszból lett fiatal újra kötődik, de addig, amíg ez a szülőktől való elszakadás nem jön létre, nem tud az ember felnőtt sem lenni.

Az elszakadás természetes folyamata ellenére a szülőnek mindig ott kell lenni, ha szükség van rá. Mint a klinikai szakpszichológus fogalmaz, önmagától kell megvédeni a gyermeket, ehhez márpedig nagy szülői türelemre, és következetességre van szükség. Bagdy szerint elengedhetetlen a határszabás, és megegyezések rögzítése, ellenkező esetben eluralkodik a káoszt okozó szabadosság, a kamaszban kialakul a „bármit tehetek következmények nélkül”-érzés. Emiatt Bagdy Emőke szerint

A pszichológia egyetlen büntetést fogad el, a valami pozitív dologtól való megvonást. Kamaszkorban megkérdezhetjük bátran a gyermektől, ő mit vonna el magától, ha nem tartotta be a megegyezést.

Bagdy Emőke rámutat: a következő igen szenzitív időszak a morális világkép felépítésének kora, ami 14-18 év közötti korra tehető. Ekkor alakul ki a kamaszban annak igénye, hogy mindenben benne legyen, az infóáramlás csatornái nyitottak, a cybervilág picire zsugorította a glóbuszt: pár kattintással minden elérhető. Elképesztően sok az információ, a gyerekekben pedig ott az igény, hogy ezt és magát a világot is elrendezzék. Ha valaki ebben az időszakban nem mutatja meg, hogy merre tartson a kamasz, az még inkább el lesz bizonytalanodva, anyátlanodva. A befolyásolás pedig óriási: minden kortárscsoportban kirajzolódnak a deviáns csoportok. Mint Bagdy hangsúlyozza,

aki igyekezne csökkenteni a saját feszültségét, de hiányoznak a támpontok, az autentikus személyek. A helyzetet nehezíti, hogy a rossz és a jó határai összemosódnak. Mindemellett mindent ural a legyél toleráns parancsa, ebben az időszakban a lányok olykor kipróbálják a lányokat, a fiúk pedig a fiúkat.

A család tekintetében nagyon fontos a közös étkezés – a rágás egyébként is feszültségcsökkentő –, kutatásokkal igazolt, hogy azok az egyének, akik gyakran ünnepelnek közösen a családdal, sokkal jobb stresszmutatókkal rendelkeznek, és sokkal jobban működik a családi összefogás is náluk. Emellett Bagdy hangsúlyozta még, hogy a szemkontaktus óriási jelentőséggel bír, egyfajta energiacsere, amelyben a felek megértik egymás érzelmi állapotát.

Ez leginkább a karantén idején nyert bizonyítást. Megvizsgálták, hogy miért van olyan következménye, hogy az emberek fáradékonyabbak, alacsonyabb a munkateljesítményük. Hát azért, mert össze vagyunk zárva, és az a kevés szempár, ami otthon van, nem elég: szükségünk van közösségben mozgásra.

Összességében tehát Bagdy Emőke szerint elengedhetetlen, hogy a szülők kifinomult kommunikációra tanítsák a gyerekeiket, hogy megértő módon tudjanak kommunikálni. Emellett elengedhetetlen az értékhatárok kialakítása, mert nagyok az ördögi hatások, ami ellen biztonsággal úgy tudjuk őket megvédeni, ha a gyerek tudja, a családban mindig van helye, bármit is tesz, biztonságban van otthon. Márpedig a biztonság a legalapvetőbb, még a szeretetnél is alapvetőbb, húzza alá.

Nyitókép: Földházi Árpád