Isten, áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel

„HIMNUSZ - dramatizált változat

– Isten áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel.

– Megáldottam, fiam, mégis többnyire rinyálást meg szükséget látok mindenütt.

– Nyújts feléje védőkart, ha küzd ellenséggel.

– Nyújtom én, de jobb lenne megtanulni focizni, mert az ellenség is hozzám imádkozik. Vagy ti sem.

– Balsors akit régen tép...

– Na, azért ezen a vonaton ül még pár nemzet, egy tépési versennyel nem biztos, hogy jól járnátok. Ruanda, Irak, Észak-Korea, Örményország... Mond ez nektek valamit?

– Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt...

– Ügyes trükk, de senki nem tudja előre kifizetni a cechet. Minden nemzedék újra kezdi, kis adóssággal, kis örökséggel...

– Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél...

– Alapvetően miseborban meg kedves baráti összejövetelekben gondolkodtam, de ahogy elnézem az alkoholfogyasztási statisztikákat, talán rossz lóra tettem. Ráadásul a sokadik szállítmány sommelier érkezik meg a pokolba.

– Zászlónk gyakran plántálád vad török sáncára, nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára...

– Mindig szerettétek a fegyveres turizmust, csak mire lehiggadtatok, Keleten újra divatba jött a dolog, és a kollégák beköszöntek ide is. El tudom képzelni, milyen rosszul esett...

– Hajh, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben...

– Nem vagyok az a lobbanékony típus, nyilván valami biztonsági őrrel vagy bőrfejűvel keversz össze. Ha nekem is osztasz lapot, elmagyarázom, hogy megy ez...

– Most rabló mongol nyilát zúgattad felettünk...

– Harcolni nem harcolhatok helyettetek, és ha egymás nyakát harapjátok el, nem az ellenségét, az is egy döntés...”

Nyitókép: Lackfi János Facebook-oldala