Látszatintézkedések és kommunikációs trükkök fémjelzik Karácsony főpolgármesterségét

„Karácsony Gergely szinte a főpolgármesteri szék elfoglalása óta panaszkodik forráshiányra, holott önök 200 milliárd forinttal adták át a kasszát. Hogy látja, felelősen költötték el ezt az összeget?

Való igaz, 2019 decemberében még megvolt az a 200 milliárd forint – 160 milliárd értékpapírban, 40 milliárd készpénzben – amit a kasszában hagytunk, s ezt nagyjából másfél éve már Karácsonyék sem vitatják. Hogy pontosan mi történt ezzel az összeggel, nem tudom, de abból biztos, hogy jóval korábban nekiláthattak volna két nagy projektnek. Egészen érthetetlen műszaki-gazdasági értelemben, hogy miért halogatták másfél évig az általunk teljesen előkészített Lánchíd-felújítás megkezdését. Az is, hogy miért kellett sokkal szűkebb műszaki tartalommal áttervezni a Blaha Lujza tér rekonstrukcióját, amelyet ugyancsak mi készítettünk elő. Más komolyabb beruházás egyébként nem indult el a fővárosban az elmúlt két és fél évben. A 3-as metró felújítását – benne az alagút, az állomások, a vágányok és a biztosítóberendezések rekonstrukcióját – még bőven az én hivatali időmben kezdtük el, és közel felerészben meg is valósítottuk.

Miközben a beruházások indítását húzták-halasztották Karácsonyék, idén már eleve csak féléves költségvetést terveztek, bízva a baloldal győzelmében.

Hirtelenjében nem is tudom, hogy a jogszabály ismer-e egyáltalán olyasmit, hogy féléves költségvetés. Nem zárom ki, bár az én hivatali időmben fel sem merült, hogy nem egy egész esztendőre tervezzük a büdzsét, de ilyesmi a Demszky-érában sem fordult elő. Sőt pár évvel előbbre is kötelező bizonyos számokat prognosztizálni. Az azonban bizonyos, hogy végül a teljes évről kell beszámolót készíteni. Ez nem megúszható. Egyébként Budapest pénzügyi helyzetéről a jelenlegi városvezetés részéről két és fél év során eddig egyetlen valós, pontos adatot nem sikerült hallani.

A főváros gazdálkodásában ki tud emelni fegyelmezetlenségre utaló elemeket?

Önként vállalt feladatot az önkormányzat kizárólag abban az esetben finanszírozhat, ha a kötelező feladatok ellátásához szükséges források rendelkezésre állnak. Tehát ha a főváros úgy költött el komolyabb pénzeket különböző önként vállalt feladatokra, hogy közben működési hiánya volt, illetve lesz év végén, akkor jogszabályt sértettek. Márpedig a hiány meglétét és az önkéntes költekezést is maga a főváros állította, de legkésőbb év végén úgyis kiderül, hogy mi a helyzet ebben a kérdésben. Működési hiányt a vonatkozó jogszabály nem is enged egyébként, annak következménye van. Ezt Karácsonyék nem tudják a kormányra hárítani, legfeljebb a saját baráti médiájukban.

Milyen önként vállalt feladatokra gondol?

A részvételiség lózung sajátos találmány. A »részvételiségért felelős« főpolgármester-helyettesi pozíció értelmezhetetlennek tűnik. Számomra valami légsúlyú, áldemokratikus kamu. Szépen le lehet adminisztrálni, áruházak kapujában propagálni. Például a »részvételi költségvetés« évente milliárdos tétele nyilván nem kötelező, a főváros brüsszeli irodájának közel megháromszorozott juttatása szintén véleményes. De alapítványok, ügynökségek sok százmilliós támogatása, az »égig érő fűprogram«, vagy az egyébként is jól eleresztett Fesztiválzenekarnak címzett negyedmilliárdos adomány is bajosan tekinthető kötelező feladatnak.

Mindeközben a napi működés is akadozik. Ez is a források rossz beosztásának tudható be, vagy pedig annak, hogy Karácsony az országos politikai ambícióira, a kampányára összpontosított az elmúlt egy évben?

Feltehetően mindkét felvetés igaz. Egyértelműen túlpolitizált a jelenlegi fővárosi adminisztráció, és ez elhibázott hozzáállás. Ahogy említette, sok minden a parlamenti választásról és annak előkészítéséről szólt. Meg is lettek a negatív következményei annak, hogy a főváros élete ennek a vezérelvnek lett alárendelve. Sokszor valós cselekvés helyett látszatintézkedéseket hoztak. Aztán Karácsony az előválasztáson hirtelen visszalépett, amit a hatpártiak fele teljes értetlenséggel fogadott.

Mik nevezhetők látszatintézkedésnek?

Az eredményeket, pontosabban azok hiányát úgy próbálják kozmetikázni, hogy azt nehéz másnak nevezni, mint kommunikációs sarlatánságnak. Csak példaképp, a főpolgármester egyik ígérete megvalósításaként bejelentették, hogy kihirdette az úgynevezett klímavészhelyzetet. Ha belegondol, ez egy egyszerű tőmondat, nem pedig eredmény. A valóságban mi történt? Semmi. Arról is lehetett olvasni, hogy megújul a Szilágyi Erzsébet fasor, amiből arra következtetne a gyanútlan olvasó, hogy felújítják ezt a forgalmas főutat, holott pusztán annyi történt, hogy megnyírták az út menti fákat. A 3-as metró klimatizálásának ígérete ügyében sem történt semmi, pedig milyen komolytalan performansz kíséretében ígérgették – amíg nem az ő dolguk, felelősségük volt. Ahogy a különböző beharangozott adók kapcsán sem, amik kivetésére, mint előre tudni lehetett, a fővárosnak nincs is módja. Nem tettek lépéseket a parkolás ígért központosítása érdekében. A Csillaghegyi-öblözet fővédművének ügye teljesen leállt. Nem akarom tovább sorolni a teljesítetlen fogadkozásokat.

A különböző látszatintézkedések változtathatnak azon, hogy a budapestiek egyre negatívabban ítélik meg Karácsony Gergely teljesítményét?

Két és fél év múlva meglátjuk, hogy a budapestiek ezt miként ítélik meg. Ami szembetűnő szemléletbeli hiányosság a főváros jelenlegi vezetésében, és amit mégoly rafinált kommunikációs trükkökkel sem lehet elfedni, az az üzemeltetés teljes háttérbe szorulása.”

Fotók: Földházi Árpád