Meghökkentő fejlemény, azt sem tudjuk, hová legyünk – házasodni kezdtek a dél-koreaiak!

Nézzünk körül fürkészekként és portyázókként, hátha begyűjthetők még valahonnan okos demográfiai kezdeményezések. Francesca Rivafinoli írása.

Van egy álmom. Egy jövőképem, amiben nem egymással kell harcolnunk, ami nem arról szól, hogy az egyik sír, a másik pedig nevet. Az álmom igazából apám álma.
Anyukám, Kopp Mária álma nagyjából megvalósult, legalábbis pályán van. Ő azért harcolt, hogy megszülessenek a kívánt gyerekek, és ezt ugyanúgy támogassák a civilek, mint az állam. Ez pipa. Mármint még nem születtek meg, de sokan dolgozunk rajta, a lelkünk is átmosódott, és hiszi a magyar, hogy boldog házasságban, gyerekekkel találja meg a boldogságát. Anyukám az egész magyar lelket gyógyította: valójában országos pszichoterápiát tartott. Ez sajnos most akadozik, pláne a covidjárvány után. Nem tudom, hol állunk statisztikailag depresszióban, alkoholizmusban, szorongásban. Talán már nem vagyunk a legrosszabbak – középmezőny. Alvásban állítólag jók vagyunk! Az ország mentális állapotán lehet és kell is javítani.
Apám, Skrabski Árpád azért harcolt a rendszerváltozás után, hogy erős civil szervezetek jöjjenek létre. Azt mondta: ha vannak nagy, erős civilek, akkor ők tartják a stratégiai fontosságú témákat, és az állam, a politikusok egyezkednek velük, mert nagy hatásuk, befolyásuk van az emberekre. Apám alapította az önkéntes egészségpénztárakat a francia mutualiték mintájára. A lényegük, hogy a megelőzésről, az öngondoskodásról szólnak. A legfontosabb, hogy ezek a pénztárak nem piaci alapúak; civil szervezetek, amelyekben minden pénztártag tulajdonos. Az állam is támogatta e pénztárak létrejöttét. Franciaországban a kilencvenes években gyakorlatilag mindenki tagja volt egy ilyen mutualitének – így erős érdekérvényesítő közösségek is voltak, kiegészítették az egészségügyi ellátást, főleg a megelőzésre – sportolás, pszichoterápia, szűrés – helyezve a hangsúlyt.
Azt mondta apukám: olyan nagyok ezek a mutualiték Franciaországban, hogy megkerülhetetlenek, és minden párt egyezkedik velük, harcol a kegyeikért – ők pedig védik a tagok érdekeit. Apukám az egészségügyet is meg akarta menteni, hogy ne legyen itt Amerika: ellátott gazdagok és ellátatlan szegények. Az errefelé vezető folyamatokat, remélem, sikerül megállítani, de ahhoz stratégiai fordulatra és bátorságra van szükség. Az Orbán-kormányból mindent kinézek, az ilyen hatalmas problémakörök kezelését is. Csak figyelembe kellene venni, hogy mi a jó az egészségügyi dolgozóknak és a betegeknek.