Innen nehéz lesz felállni – konferencia az ellenzék jövőjéről

A választáson megsemmisítő vereséget elszenvedő ellenzék helyzetéről és lehetséges jövőjéről tartott nagyszabású konferenciát szerdán a XXI. Század Intézet, amelyen elemzők mellett történészek, újságírók és volt politikusok is kifejtették a véleményüket a témáról.

Ahogy nyitóelőadásában Schmidt Mária, a XXI. Század Intézet főigazgatója fogalmazott: 2022 április 3-án az egyesült ellenzék megsemmisült. A Fidesz a régi és az új választási rendszerben és az ellenzék mindenféle felállásában is kétharmados győzelmet aratott felettük. Schmidt méltatta a kormányoldal kampányát, az egységet, és azt, hogy nem volt a táboron belül kibeszélés, hátbatámadás. „A Fidesz legfőbb ígérete a béke és a biztonság megőrzése volt, ami találkozott a társadalom igényeivel” – mondta.

Az ellenzéknek ezzel szemben sem közös identitása, sem politikai víziója, sem saját története, sem szíve nem volt. Csak a gyűlölet mozgatta őket.

Schmidt ugyanakkor úgy látja, 

„Ő az a politikus, aki soha semmi nem akar lenni, de mindig hagyta magát rábeszélni a listavezetésre, majd dezertált” – fogalmazott. Az ő felelőssége az is, hogy meghekkelve az előválasztást, az ellenzék nyakára ültette Márki-Zay Pétert, aki megállíthatatlanul fecsegett, miközben mindenkivel összeveszett. Egyre kínosabb volt mindenki számára, amit művel. 

Baloldali tartalmak sem jelentek meg, Márki-Zay megszólalásiban, csak a neoliberálisok mantráját mondta fel folyamatosan. De emellett nem beszélt soha egy szóval a magyar érdekekről sem.

Schmidt szerint az ellenzék egyetlen reménye, ha most padlót fogott és ez a története nem folytatható tovább. Meg kellene próbálniuk felállni, valami újat kezdeni és rájönni arra, hogy a 2010 előtti világ megszűnt – mondta Schmidt Mária, aki azt is üzente az ellenzéknek, hogy felejtsék el a vidékizést, mert nem csak a vidék, hanem az egész ország szavazott ellenük.

Balról nem lehet választást nyerni

Érdekes vitát hozott a konferencia első kerekasztal-beszélgetése, amelynek témája a választások során alkalmazott politikai stratégia és ennek taktikai elemeinek áttekintése volt. Giró-Szász András politikai tanácsadó, volt kormányszóvivő szerint a jó stratégia alapfeltétele az önismeret és az, hogy valamennyire képbe kerüljön az ember, hogy akiknek beszél, azok mit gondolnak a világról. „A kormányoldalnak mindkét képessége megvolt, az ellenzéknek viszont ön- és társadalomismereti problémái is voltak” – mondta. 

Az elmúlt 150 évet nézve Giró-Szász négy olyan tulajdonságot jelölt meg, amelyben ha a társadalomnak kielégítik az elképzeléseit, akkor olyan helyzetek alakulnak ki, mint most, hasonlóan a Tiszáék vezettek Szabadelvű Párt vagy Bethlen-féle Egységpárt több évtizedes regnálására alatti időszakra vagy akár a Kádár-korszakra. Az első a vezetői képesség, a második pedig, hogy a kormány egy olyan történetet tudjon elmondani magáról, amelyben a társadalom egyre nagyobb része akart szereplő lenni. A harmadik elem a történetben szereplők státuszbiztonságának folyamatos emelése és a negyedik, hogy a konfliktuspontokat kívülre helyezze a regnáló kormányzat.

– hangsúlyozta Giró-Szász.

G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója kijelentette: az egyik nagyon fontos tanulság, hogy jelenleg balról nem lehet választást nyerni Magyarországon. A Fidesz van középen és az elmúlt tizenkét év alatt a közepet sikerült eltolni jobbra. Az ellenzék azt a stratégiai hibát követte el, hogy rendszeralternatívát akar megfogalmazni, korszakot akar dönteni. De erre nincs igény. Egy rendszerkritikus ellenzéknek lenne esélye, de ehhez egész más eszközök és üzenetek kellenek. Annak az ellenzéknek van esélye, amely belekonszolidálódik a rendszerbe.

Hont András újságíró publicista szerint viszont annak az ellenzéknek vannak esélye, akit Orbán Viktor megfizet. Mert ez egy kitartott ellenzék. Szerinte igenis lehetne olyan üzeneteket közvetíteni, ami gyökeresen más, mint amit Orbán Viktor mond, de felkeltené az emberek figyelmét.

G. Fodor úgy látja, hogy a politikai tudás lebecsülése folyt az ellenzéki oldalon. Szerinte az a kérdés is helytelen megközelítés, hogy hová tűnt egymillió szavazója az ellenzéknek. „Miért lenne ez az övék? A választó nem egy hitbizomány” – húzta alá.

Abban egyetértés volt a felek között, hogy hiba volt fővárosi ellenzéki szavazatszámlálókat vidékre küldeni, akik utána negatív véleményeket fogalmazta meg az ottani szavazókról. Ahogy Giró-Szász rámutatott, nem érdem, hogy húszezer budapestit küldenek le vidékre, hiszen ez azt mutatja, hogy nincs helyben emberük.

Hont András szerint az ellenzék legfőbb hibája, hogy

Pedig először gondolat kellene és önmeghatározás. Hibaként rótta fel azt is, hogy az ellenzék a háború kapcsán azt hitte, hogy a társadalom is a Nyugat felé fordul, pedig még az ottani országok egyikében sem vártak el határozott állásfoglalást a háború kérdésében saját társadalmától. 

Se szervezet, se utca jelenlét

A szervezeti háttérről lefolytatott beszélgetés során Schiffer András, az LMP volt elnöke és országgyűlési képviselője – aki elutasította, hogy a baloldalnak nevezze az ellenzéket – hangsúlyozta, hogy a választás során kiderült: az ellenzéknek nincsenek szervezetei, nem épültek be társadalomba.

– hangsúlyozta az egykori politikus, aki példátlannak nevezte azt is, hogy egy olyan párt, amely soha nem indult egy önállóan egy választáson, egyre nagyobb frakcióval rendelkezik. 

Ahogy fogalmazott, az ellenzéki előválasztás innovációként jó ötlet volt, de komédia lett belőle, ahol az asztal mellett döntötték el, ki induljon. „Az pedig az egész országra nézve szégyen, hogy a főhatalomért egy olyan személy jelentkezett be, aki nyilvánvalóan mentálisan és intellektuálisan alkalmatlan a feladatra” – hangsúlyozta Schiffer. Az LMP volt elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy az önkormányzati ciklus felénél vagyunk, a választók pedig azt látják, hogy a legtöbb helyen pitiáner vagy éppen korrupciós ügyek mentén vitatkoznak az ellenzéki koalíció pártjai. 

Halkó Petra, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője szerint az ellenzéki oldal nem vezetőt szeretett volna, csak egy olyan személyt, aki a hatalmat birtokolja. Márki-Zay mögött nem is állt párt, csak egy mozgalom. Halkó arra is rámutatott, hogy az ellenzéki oldalt tekintve nem volt kapcsolat a vezető, a pártok és a választók között. Úgy vélte, hogy

„Minden bukásnak története van. Ez egy folyamat vége, ami 1989-ben kezdődött ” – mondta Galló Béla, a XXI. Század Intézet tudományos főmunkatársa, cáfolva azt, hogy a mostani választás csak a közelmúlt történésein múlt volna. Ahogy rámutatott, egész Európában hanyatló ágban vannak a baloldali pártok, az elmúlt harminc év nem a baloldal sikertörténete. 

Mindegyik ország a saját érdekeit védi 

„Elit és tudásprobléma van az ellenzéki oldalon. Ez látszott az háború kezelésében. Megint messiásokban gondolkodtak, most éppen Volodimir Zelenszkíj lett az ő reménységük. A magyar ellenzék társadalmilag vak” – ezt már Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója mondta a következő kerekasztal beszélgetésen.

Kiss Viktor, a Politikatörténeti Intézet munkatársa szerint a háború kapcsán a kormány és az ellenzéki oldal is úgy érezte, hogy a helyzet a saját narratíváját támasztja alá. Az ellenzék a Nyugattal együtt akart menetelni, míg a kormány a nemzetállami érdekeket helyezte most is az első helyre. 

Gerő András, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója ugyanakkor Kiss Viktorral vitatkozva azt hangsúlyozta, hogy nemzeti identitást, a nemzeti gondolat nem Orbán Viktor találmánya, ő egy a sorban, aki ezt képviseli. Ő is betagozódott egy globalista világképbe a rendszerváltás idején, de rájött, hogy ez hatalompolitikailag nem egy természetes közeg számunkra. Más érdekeket követ a Nyugat. „Az ellenzék akkor tette volna a legjobban, ha a háború ügyében beáll Orbán mögé. De nem ezt tette” – hangsúlyozta Gerő.

A külpolitikai kontextus, és a sokat emlegetett magyar különutasság kapcsán Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója azt hangoztatta, hogy gyakorlatilag

A magyar kormány külföldi megítélésének alakulása kapcsán Kósa András újságíró, az Azonnali főszerkesztője meghatározónak nevezte a francia elnökválasztás kimenetelét, és azt is, hogy Orbán Viktor ellátogat-e Varsóba új miniszterelnökként, ahogy ezt minden ciklus elején tette.

Nagy Ervin, az intézet elemzője ennek kapcsán hangsúlyozta: az ellenzék folyamatosan annak szurkolt, hogy a V4 szövetség essen szét. Próbáltak éket verni egy eddig jól működő poltikai együttműködésbe. „De ez sem volt egy sikeres stratégia. Magyarország nem szigetelődött el, ez egy legenda” – fogalmazott. Kosztur András szerint minden kérdésben más más szövetséget tudott találni  magyar kormány. Nincsenek kőbe vésett szövetségek.

Kósa is egyetértett, hogy nem lehet elszigeteltségről beszélni, ugyanakkor úgy látja fontos momentum, hogy a V4-es országok vezetői sokkal több nyugati vezetővel találkoztak a háború kitörése óta, mint Orbán Viktor. Nagy Ervin szerint viszont ebből semmilyen következtetést nem lehet levonni.

Nyitókép: Hont András, G. Fodor Gábor, Giró-Szász András és Deák Dániel a vitán. (fotó: Facebook, XXI. Század Intézet)