Győzelem után: esély a keresztény politika erősítésére

2022. április 12. 15:01

Vágvölgyi Gergely
Mandiner
Óriási győzelmet aratott a magyar jobboldal, a következő négy év nagy ajándék és hatalmas esély. De van feladatunk bőven!

Váratlan arányú győzelmet aratott a magyar jobbközép az országgyűlési választásokon, a földcsuszamlást még legnagyobb kritikusai (és ne kerteljünk: gyűlölői) is kénytelenek szép sorban elismerni. Az is beszédes, hogy a magyar társadalom mekkora hányada szavazott jobboldali pártokra (a községekben például 70% ez az arány), amelyek között nyilván hatalmas különbségek vannak, de mégis egyetértenek a keresztény örökség és kultúra védelmében, a keresztény értékek melletti kiállásban (nem pusztán egy díszletként szolgáló listavezetővel), a nemzet és a haza méltóságában és jelentőségében, a nemzetmentés és értékőrzés legfontosabb kérdéseiben.

A helyzet tehát az, hogy a világ magyarsága jobbra szavazott, nemzeti és keresztény értékeket választott. Ismét. 

Az euforikus hangulat a kemény, lelket is megpróbáló kampányidőszak után kijár, s míg a vesztes a gyászmunkát végzi (és talán rájön, hogy a magyarok nem kíváncsiak a szélsőliberális-wokeista őrületre, a kortárs baloldal intellektuális és főleg morális csődjére), a győztesnek ilyenkor – kellő méltósággal – megengedett a nagy levegővétel, a koccintás, egy percnyi hátradőlés és elégedett sóhaj. Ideje van a kemény munkának és ideje az ünneplésnek.

Azután pedig megint a kemény munka ideje következik. Igaz ez azért is, mert az elsöprő győzelem ellenére tanulságos felkiáltójelek rajzolódtak elénk. 

A városias közegben szépen lassan liberalizálódó keresztény értelmiségi réteg egy része mára eltávolodott a Fidesz-KDNP szövetségtől, amely folyamat mögött két nagy jelenség húzódik meg: az egyik a NER működését érintő kritikák, hiszen ez a réteg az átlagnál jóval érzékenyebb, és ez az érzékenység identitásképző elemévé vált az évek során. A másik háttértényező

e közeg felpuhulása és a nyugati trendek begyűrűzése.

Ez utóbbi a német egyház szinódusi útjában ölt leginkább látható (és ijesztő) alakot, de a tanítás „könnyítése” és a baloldali-liberális fősodor „emberi jogi” követeléseinek keresztény kontextusba ültetése ma már nem áll távol a magyar kereszténység bizonyos köreitől sem, akik az elmúlt években néhány szószólót és véleményvezért is felfedeztek maguknak (olykor éppen olyanokat, akik a nagy vitakérdésekben pár éve még az egyházi tanítás képviseletében jártak élen) az összességében még mindig alig látogatott relativista-keresztény portálok olvasgatása mellett.

A szomorú valóság az, hogy a keresztény értelmiségi réteg, illetve összességében a magyar kereszténység egyre szélesebb köreire jellemző a teológiai felkészületlenség és és a nagyfokú tájékozatlanság saját hitükkel, annak mélyrétegeivel, társadalometikai és világnézeti összefüggéseivel kapcsolatban, vagy épp a tekintetben, mit javasol a problémák orvoslására a gyakorlati teológia.  

Ez utóbbi mozgásokkal is nyilvánvalóan foglalkozni kell, de a keresztény erkölcsteológiai puhulásra adekvát választ a kereszténység önmaga adhat, a problémát tehát, ha tetszik, házon belül kell kezelni. Meg is van erre a szándék, hála Istennek. 

A problémahalmaz másik oldalát azonban a politikának is észre kell vennie, sőt, reagálnia kell rá a következő ciklus során.

A keresztény-konzervatív szavazó bizony minden tekintetben keresztény-konzervatív magatartást vár el a magyar közélet alakítóitól, a magát gyakran kereszténydemokratának nevező kormánytól is, eddig és ezután is.

Igaz persze, hogy nincs ember kísértések nélkül, hibátlan kormányzást elvárni pedig gőgös naivitás. Ugyanakkor néhány erényt tisztelettel újra érdemes az ország régi-új vezetőinek figyelmébe ajánlanunk, nem valamiféle erkölcsi magaslatról kioktatólag lekiáltva, hanem közös keresztény-nemzeti érdekeink védelmében.

Ennek megfelelően érdemes emlékeztetni az alázat jelentőségére, a mértékletességre, a szegények égető szükségletein segítő ember irgalmasságára és az élet szentsége védelmének teljességére. 

A hitelesség megerősítése csak támogatni tudja az elmúlt bő évtized szakpolitikai sikereit, a magyar konzervatív-keresztény oldal nemzetközi térben elfoglalt, egyre jelentősebb szerepét, a szellemi harcban elért sikereket, a védelmi erőt, amelyet nemzetünk köré eddig felépítettünk. Éppen ezért volt kiegyensúlyozott keresztény választás a kormánypártok támogatása. A kísértések igazi tengerét jelentő hatalomgyakorlás közben

erőn felül kell törekedni rá, hogy aki keresztényként azonosítja magát, úgy is éljen és kormányozzon.

A jobboldal morális ereje vonzó tud lenni bizonytalankodó emberek számára is, hitéleti és világnézeti hátterüktől függően. Az erények nehéz terepen való kiegyensúlyozott alkalmazása pedig (amely persze nem felejti el a reálpolitikai kívánalmak kőkemény világát) újra otthont adhat a politikummal szemben kétkedő keresztény értelmiségieknek. Ennek háttere pedig nem egyfajta megfelelési kényszer, hanem morálisan igazolt belső indíttatás.

A szellemi harc folytatódik. Közös érdekünk, hogy minél jobban helyt álljunk benne!

Összesen 84 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Na, akkor ismételjünk:

Isten tízparancsolata

A Sínai-hegyen Istentől adott parancsok a valláserkölcsi élet örök érvényű alaptörvényei (Kiv 20). Az embernek Isten és embertársai iránti kötelességeit összegzi. érvényessége minden időben megmarad, mivel Jézus azt mondta: "Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni" (Mt 5,17).

I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!

Istent felismerve első kötelességünk a benne való hit, a neki kijáró imádás; hódolat és dicsőítés, uralma kizárólagosságának elismerése.

II. Isten nevét hiába ne vedd!

Minthogy az ember gondolkodása és kimondott szava között szoros kapcsolat van, e hódolathoz hozzá tartozik Isten nevének (és általában az isteni dolgoknak) tisztelete.

III. Az Úr napját szenteld meg!

Istentől való függőségünket fejezzük ki azzal, hogy megtartjuk az Úr napját, ezt az időt (egész életünkkel együtt) Neki szenteljük, ugyanakkor a földi munkálkodás múlandóságát jelezve és a végső nyugalmat előlegezve munkaszünetet tartunk!

Az első három parancs Isten uralmának elismeréséhez vezetett minket. Csak ez biztosítja az ember tökéletes szabadságát. A Tízparancsolat második része (táblája) az embertársak iránti kötelességeket tartalmazza, összhangban a természeti törvényekkel:

IV. Atyádat és anyádat tiszteld!

Kapcsolataink közül első az, mely szüleinkhez fűz, hiszen életünket és felnövekedésünket nekik köszönhetjük. A szülői felelősség és a gyermeki tisztelet egymástól elválaszthatatlan.

V. Ne ölj!

Minden ember élete szent. Az egészség is Isten ajándéka. így kell őriznünk magunk és mások életét.

VI. Ne paráználkodj!

Az új élet nemzése éppúgy tiszteletet és védelmet kíván, mint az ember teste, s a szerelemben a másik felé megnyíló legbensőbb rejtett valósága.

VII. Ne lopj!

Az embernek a munkával szerzett tulajdonhoz, az életét biztosító anyagi javakhoz való jogát szavatolja ez a parancs.

VIlI. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!

Az emberek közti kapcsolatok legfőbb munkálója az emberi beszéd. E nagy adománnyal nem élhetünk vissza, nem használhatjuk mások kárára. A parancs a nyelvvel elkövethető legnagyobb bűnt is jelzi, s általánosságban is elénk állítja az igaz beszédet, mint Istentől szabott kötelességet.

IX. Felebarátod házastársát ne kívánd!

X. Mások tulajdonát ne kívánd!

Az igaz cselekedetek mellett az igaz érzések, gondolatok, vágyak is az isteni akarat teljesítéséhez tartoznak.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés