Megérkezik az első szavazó, akinek patás lábait szőr fedi

2022. április 6. 7:17

Lakner Dávid
Facebook
Látom rajta, fideszes. A többiek is azok. Mind fideszesek.

„Megérkezik az első szavazó, akinek patás lábait szőr fedi, négy foga kifelé hajlik szájából és koshoz hasonló szarva van. Rám néz, aztán zöld színű plazmacsóvát idéz meg a kezében. Mondanom sem kell: cigány. – Nem tudok számolni, biztos úr, sosem voltam jó semmire, melyik a Fidesz? –  karattyolja tökkelütött hangon. Megrémülök, egy szavazólapot csúsztatok felé. –  Ez meg mi? –  rivall rám. –  Papírlap – nyögöm elcsukló hangon. Ő csak néz rám bután. Látszik rajta, hogy még sosem látott semmit a Szkénében. Talán a Szkéné szót sem tudja kimondani. Szeme zöldes színre vált, lába üszkösödik, fekélyes kezével felém nyúl. Ijedten húzom be gyorsan az ikszet, mire bárgyú vigyor jelenik meg az ábrázatán, majd nyit egy dimenziókaput, és távozik.

 – Na, új hús, milyen itt nálunk? – vigyorodik el biztostársam. Látom rajta, fideszes. A többiek is azok. Mind fideszesek. Ezek az emberek nemhogy Gombrowiczot nem tartottak még a kezükben, de szedett-vedett ruházatuk alapján gombokat is alig. Talán gombákat gyűjtenek az erdőben, kávét is a kotyogósban főznek, és fogadni mernék, hogy ha azt mondanám nekik, americano, fröcsögve kezdenének nyugatellenes szólamokba. Számukra Brüsszel, Soros, LMBTQ, színház, workshop, kultúra: mind szitokszó. Három foguk van, azt is közmunkán nyerték, vénséges vén arcuk sosem látott micellás vizet, fogalmuk sincs róla, hogyan öltözik fel egy kultúrember. Mert fideszesek. Ezek döntenek az én sorsomról – rémülök halálra, és itt már nem tudom kontrollálni magam, zokogva az asztalra vetem magam. Biztostársam feltehetőleg vigasztalni próbál, üszkös kelésektől tarkított kezét a vállam felé emeli, mire sikoltva a lampionokkal és girlandokkal teleaggatott szegényes terem másik végébe vetődök.

Ám ekkor újabb jelenés idéződik meg az ajtóban. Ez egy három méter magas élő csontváz, felsőtestén páncélszerű ruha van, combcsontjain még rajta van a hús. Két vállra szerelt gránátvetője van, amely lángoló gránátszerű lövedékeket lő ki. Nem is kérdéses: ő a Mi Hazánkra fogja behúzni. – Az ukránok önmagukat lövik, Putyin maga az Isten, s..g h..l – mondja rám nézve, majd követeli, hogy adjam elő a népszavazási ívet. – Négy nem, jól gondolja, igen – mennydörgi. De mondania sem kellett volna, rögtön láttam, hogy ő nem fogja vicces rajzokkal kidekorálni az ívet. Könyörögni kezdek neki, de hajlíthatatlannak bizonyul. Írni ő sem tud, látni rajta, hogy diszgráfiás, diszkalkuliás, diszkográfiájában az utolsó darab egy Edda-kazetta, amit ceruzával addig tekergetett vissza, hogy teljesen szétszakadt benne a szalag. Árad belőle a sörszag, valószínűleg egyenesen a kocsmából jön, majd hazatérve szanaszét veri a családját. És ilyenektől vártuk, hogy Márki-Zayra szavazzanak? – vetődik fel bennem a kérdés. Ekkor sírom el magam másodszor.

Estére már nem maradnak könnyeim, gépiesen húzom be a Fideszre az ikszet mindenkinek. Az utolsó szavazó egy repülő démon, aminek szabályos kerek alakja van, kültakarója az alvadt vérhez hasonló, a fején és az állán tüskék nőttek ki, s mindössze csak egy szeme van. Lilás-pirosas szuperszonikus gömböt lövell ki a szájából, melyet szuperszonikus hullámok gerjesztésével képez. – Fidesz, ne is mondja – köszöntöm rezignáltan. –  Dehogy, én gyermekeink jövőjét, a Nyugatot, a kultúrát, a haladást, a Márki-Zay Péterrel kiegészülő hatpárti koalíciót, azaz az LMP-ből, MSZP-ből, DK-ból, Jobbikból, Párbeszédből és Momentumból felálló koalíciót választom, és csak azt sajnálom, hogy a Liberálisok, az Együtt és Bokros Lajos pártja, a Modern Magyarország Mozgalom nincs köztük – válaszolja kulturáltan. Meglepve dörzsölöm meg a szemem, akkor látom, hogy ez nem is egy repülő démon, csak a párom jött meg értem, kinn a Volkswagenben várnak a gyerekek. Gyorsan megszámoljuk a fideszes szavazatokat, és már pattanok is az autóba.

Tanulságos egy nap volt, de most már leveszem a kezem a magyarokról. Ezeknek ez kell. Egyék meg, amit főztek. Vergődjenek az ötvenezres közmunkabérükből. Ezekért tüntettem a Kossuth téren? Ezekért én biztos nem. Nem egy nemzetet képviselünk. Be kell látnom, hogy végleg elfoglalták hazámat, rátették csápszerű karjaikat mindenre, ami valaha szép volt, a mélységbe nézek, mire ők néznek belém, ha köveket felfordítunk a pincében, akkor olyan arcú lények másznak elő, mint ezek. Olyanok, mint egy bántalmazott nő, aki könyörög az újabb pofonokért. Ezeknek nem kell Hiszékeny Dezső, Jakab Péter, Kunhalmi Ágnes, Oláh Valaki. Ezeknek a Fidesz kell. Orbán népe. Orbánarcú, orbángondolatú, orbántudású emberek. Semmi közöm hozzájuk. Csomagolok.”

Fotó: Komka Péter / MTI

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 109 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

10/10
Lássuk be, a gumicsizmás vidéki parasztok, akik a csúti cigányra szavaznak, sohasem értenék meg, hogy mi nem vagyunk rasszisták.

Csak egy apró kérdés: Hány baloldali parlamenti képviselő vidéki?
Saját magatok közül is kiszorítottátok a vidékieket, aztán meg
csodálkoztok, hogy a vidék büntet.

De nem baj: teljesen megérdemlitek, még az is erős túlzás, amennyi
széketek lesz. Egyet sem érdemelnétek!

Eljutottunk oda, hogy már nem ismerjük fel a viccet, annyit barmoltak/barmolnak minket. Bődöcs is kifigurázza Orbánt és azt hiszi, elvégezte a dolgát. Jól. Pedig csak tovább szította a széthúzást, tett még utálatosabbá embereket. Na, schön!
Azok, akik a szabadság nagy bajnokainak képzelik magukat, most kiderült, előítéleteik gúzsában élnek, előítéleteik rabjai.
És ezekkel az előítéletekkel, feltételezésekkel, hamisságokkal, néha, nevezzük nevén, ocsmány hazugságokkal is etetik a teljes Nyugatot, akiknek mindez kapóra jön. Büntethetnek minket, több marad nekik, másnak.
Meddig kell még eltűrnünk ezt a sok mocskolódást?
Ők akarnak minket kormányozni, mikor ilyen mélységesen lenéznek?
Mindben egy-egy Lendvai Ildikó veszett el.
És igen, ez a cikk is, a Veczáné is szenzációs, de nem lehet már úgy elgörbíteni a tükröt, hogy egyesek azt ne higgyék, na, ő is, ő is minket savaz, gombáz, butáz, részegesez le.
Valósággal terrorizálnak minket a nagyokosok. A Jóenberek.

Megjegyzésem természetesen ironikus volt. Bocs, hogy nem tettem egyértelműbbé. Évek óta vesszőparipám, hogy nem lehet O1G-zve küzdeni a gyűlölet ellen, cigányozva polkorrektkedni továbbá baszni és szűznek maradni. Az ellenzék többek között ebbe fulladt bele vasárnap. Így világos?

Ide jutottunk.
Annyit szidtak, neveltek, figuráztak- és röhögtek ki minket, hogy már mindent annak veszünk. Egy újabb sértegető, egy újabb beképzelt, gondoljuk.
Olyanok lettünk, mint a bántalmazott feleség. Ha valaki szebben szól hozzánk, azt is sértésnek vesszük. A vicc is fáj már.
Nagyon súlyos sebeket hordozunk, az Ellenállók senkit és semmit nem kímélnek - jóemberségből. Itthon. Külföldön viszont a mindenkit is kedvelik - no, nem a keletiekre gondoltam, kivéve persze az egy Zelenszkijt -, a Nyugat előtt naponta borulnak le. Hogy kisírják tőlük a cikkelyeket, a legorombítást, a szankciókat, nekünk. Hogy nehogy mi jobban érezzük magunkat.
De ki kell ábrándítanom őket: a nap végén őket is lenézik az imádottaik. Magukra maradnak, mint Márki az eredményvárón.

Jámbor András és Hajnal Miki.
Na, igen. Igen, igen, MSZP!
Vagy Momentum és Szikra Mozgalom? Hát nem mindegy?
Ők az én kedvenceim is. Ők azok, akiktől van mit tanulnunk még: nyelvben, morálban, viselkedésben és úgy általában mindenben.
Értük felálltak a gépek mellől még a játékfüggők is, csak jóEnberek lehetnek!

:) Irónia volt, mint fentebb megjegyeztem. Egyébként igazad van, ez a fajta önkioltó áldemokratikus retorika valóban kontraproduktív. :)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés