„Let it gooo!” Magyarrá ferdítve: „Legyen hóóó!” Van-e manapság lányos apuka az Uráltól nyugatra és Alaszkától keletre a nyugati civilizáció magterületén, aki ne találkozott volna valamikor a fülbemászó Disney-dallammal a Jégvarázs (Frozen) meséből? Ami lassan egy évtizede van delejes hatással az egymást követő kislányévfolyamokra, akik rendre báli ruhás, diadémos Elza vagy Anna hercegnők akarnak lenni farsangkor – és a mindennapokban. Néha kicsit elegünk van a kitartó Frozen-mániából? Igen. Meg abból, ha a gyerek minden héten új legót akar magának, vagy a kelleténél jóval korábban rászokik a YouTube-ra, aztán később a számítógépes játékokra, no meg a TikTokra. Mondjuk a nagy okosságokat: élniük kellene! A való világban létezzenek! Bezzeg az én időmben! (Ja, ezt nem mondjuk, a mi nemzedékünk már a számítógépes játékokba és a videózásba nőtt bele, ez van.)
Szóval a gyerekeinknek változatos jóléti mániáik lesznek, és ezzel nekünk, mai szülőknek bajunk van. First world problem, ahogy az angol szleng mondja – első világbeli probléma. Mint amikor nem is sokkal ezelőttig a nyugati középosztályok azzal voltak elfoglalva, vajon hová repüljenek az adott évben másodszor, harmadszor, negyedszer a laza hosszú hétvégékre. És amikor a rendes nyugati átlagpolgár azon tűnődött, vajon három, négy vagy öt év után cserélje le az újonnan vett autóját egy még újabbra. És amikor az élet minden területére kiterjedő pazarlásunknál már csak a bevásárolt cuccok csomagoláshegyei jelentettek nagyobb pazarlást és tehertételt a bolygónak.