Évtizedekre a csillagoktól

2022. március 16. 18:25
Hiába támogatja hazánk s az összes közép- és kelet-európai tagország Ukrajna uniós csatlakozását, a politikai és jogi akadályok miatt nem valószínű, hogy az elkövetkező tíz évben sor kerülhet rá. Ezt a prognózist támasztják alá a márciusi európai tanácsi csúcs fejleményei is.

Dobozi Gergely írása a Mandiner hetilapban

Március 11-e hajnalán tették közzé azt az európai uniós állásfoglalást, amelyben a tagállamok minden kétséget eloszlattak azzal kapcsolatban, hogy Ukrajna esetleg valamiféle gyorsított eljárásrend szerint az EU tagországává válhat. Az Európai Tanács tagjai ekkor „tudomásul vették”, hogy Kijev „európai értékválasztást” tett. Ezenfelül – leszámítva egy Ukrajnának nyújtandó több száz millió eurós többlettámogatásról szóló előterjesztést – mindössze annyira futotta, hogy felkérték az Európai Bizottságot, adjon hivatalos véleményt az ukrán tagságára vonatkozóan. Ez pedig – ha hihetünk Mark Ruttének, Hollan­dia miniszterelnökének – brüsszeli időszámítás szerint hónapokba, ha nem évekbe kerülhet.

„Biztosra vehető, hogy Ukrajna képtelen lesz az elkövetkező legalább húsz, de az is lehet, hogy huszonöt évben az Európai Unió tagjává válni” – vélekedett Jean-Claude Juncker, az Euró­pai Bizottság akkori elnöke 2016 márciusában. Nyilatkozata tehát a 2014-es fegyveres konfliktusokat követően, de még jóval a mostani eszkalációt megelőzően hangzott el – mondhatni békeidőben. Most Ukrajna háborúban és részben orosz megszállás alatt áll. Könnyen lehet, hogy hamarosan teljes mértékben az alatt lesz. S bár az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, Ursula von der Leyen leszögezte, Ukrajna „egy közülünk”, könnyen lehet, hogy még hivatali elődjének becslései is jóindulatúnak bizonyulnak a valósághoz képest. Ukrajna nevében Volodimir Zelenszkij államfő érzelmektől fűtött beszédében március elején az Európai Parlament színe előtt kérte az Európai Uniót, hogy gyorsított eljárásban tegyék a huszon­nyolcadik tagállammá hazáját. „Bizonyítsák be, hogy velünk vannak!” – szólította fel az európai politikusokat, élére állítva egy olyan problémát, amely rövid és középtávon valószínűleg mégsem járhat az ukrán elnök által kívánt megoldással. Röviden azért, mert az Európai Unióról szóló szerződés nem ad rá lehetőséget. A csatlakozási folyamatokat valójában egy megfelelően kimunkált eljárásrend szabályozza, amelynek jogszabályi alapja pontosan hivatkozható.

Gyorsított eljárásra az Európai Unióról szóló szerződés nem ad lehetőséget”

Egy lehetetlennek látszó küldetés

Egyébként nem volt ez mindig így. A folyamatot, amely során a szokás joggá érett, Kruzslicz Péter, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán működő Nemzetközi és Regionális Tanulmányok Intézetének igazgatója foglalja össze lapunknak. Az integráció történetének kezdeti szakaszában a közösségek, majd az unió bővítése nem jogilag részletesen szabályozott és jogilag is értékelhető szempontok szerint zajló folyamat mentén valósult meg. Az utóbbi három évtizedben azonban a csatlakozás szabályozása zárt keretet kapott, amelyben jogi szempontok is megjelentek. E keretet és szempontrendszert indokolható módon a közép-európai – és persze a balti és a mediterrán – államok csatlakozása óta alkalmazzák a gyakorlatban. Kruzslicz Péter emlékeztet: a tíz, a kettő, majd a még egy állam uniós csatlakozása már ilyen módon ment végbe, és a jelenlegi csatlakozási folyamatok is e keretbe illeszkednek, illetve e szempontok érvényesülésével zajlanak.

Az egyetemi adjunktus is hangsúlyozza, hogy Ukrajna igénye rendkívüli és felettébb tragikus helyzetben merül fel. A jogszabályok félretétele azonban ebben az esetben sem várható. Arról, hogy hogyan is néz ki és meddig tart a csatlakozási folyamat, Magyarországnak közvetlen tapasztalatai vannak. Hazánk 1991-ben kötötte a társulási megállapodást az Európai Unióval. Ennek az Európai megállapodás néven is ismert jogi dokumentumnak az a funkciója, hogy előkészítse az országot az uniós tagságra, és rendszerint pénzügyi támogatásokat is maga után von. Hazánk három évvel később, 1994-ben nyújtotta be a kérelmet a csatlakozásra, de az Európai Tanács csak 1997-ben határozta el a csatlakozási tárgyalások megindítását velünk és a többi közép- és kelet-európai országgal. Ezek a tárgyalások 2002-re zárultak le, egy évvel később pedig megtartották a népszavazást, hogy aztán 2004-ben csatlakozzunk az EU-hoz.

Ehhez képest amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, keleti szomszédunk még csak a társulási megállapodáson volt túl. Az ennek végrehajtásáról szóló jelentést az Európai Parlament tavaly februárban szavazta meg. Ebben az áll, hogy az ország 2019-ig a vállalt kötelezettségek mindössze 37 százalékát valósította meg. Átfogó és halaszthatatlan reformokra nemcsak a korrupció elleni harc és az alkotmányos működés területén van szükség, de gyökeres gazdasági fejlesztések sem várhatnak, ha Ukrajna a tagjelölti státuszra pályázik.

Nyitókép: Ismeretlen mester: Vándor a világ végén (Camille Flammarion A légkör: népszerű meteorológia című könyvéből, 1888). Fotó: Wikipedia

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés