Mit tehet a jobboldal a környezet védelméért?

2022. március 5. 18:23
Hogyan lett a baloldal környezetvédő 1968 után? Mit tehet ma a jobboldal az ügyben? Milyen szellemi forrásvidéke van a természetóvó konzervatívoknak? Recenziónk Francesco Giubilei könyvéről!

Úttörő könyv jelent most meg magyarul az MCC Press gondozásában, ami olyan témát jár körül, melynek terén még a magyar jobboldalnak is bőven van tere fejlődni: ez A természet megőrzése az olasz konzervatív író, Francesco Giubilei tollából. 

Giubilei nem természettudományos jellegű kutatásokat végző szakember, és nem is szeretne ilyen szerepben tetszelegni. A mai, mindenhez értő Facebook-elemzők korszakában kimondottan bátor beismeréssel kezdi könyvét: nem akar állást foglalni a klímaváltozás körüli vitákban. Egyszerűen be akarja mutatni azokat a környezetvédő, a természetet megőrizni akaró gondolkodókat, akik a progressziótól vagy a globalista hátterű ökologizmustól távol álló nézőpontból fogalmazták meg tételeiket.

Az olasz szerző rádöbbent arra, hogy „a természet megóvásáról Olaszországban és egész Európában nemcsak mennyiségi, de minőségi szempontból is nagy jelentőségű gondolatok születtek konzervatív, katolikus, jobboldali körökben.” Ezek azonban nem kapták meg a pártok figyelmét, mivel a jobboldali kultúra ezen szegmense és a politika kevéssé volt összehangolva, és így a nyilvánosság azt hihette, a környezetvédelem baloldali dolog.

Giubilei rögzíti: bár Greta Thunberg és mozgalma látszólag politikamentes, valójában olyan globalista eredetű társadalomképhez igazodnak, ami szükségszerűen ellentétes a jobboldal számára fontos egyéniségfelfogással.

Könyvének tehát nem titkolt célja megfordítani azt a paradigmát, amely szerint egy lehetséges megoldás van, és ezért a természet rombolójaként kell tekinteni ara, aki szembehelyezkedik a nagyobb hatalmak által felhasznált svéd kislány gondolataival. 

A jobboldalnak szerencsére hatalmas kulturális hátországa van ebben a kérdésben

a szerző szerint. Bár a második világháború után a fő dilemma nem a környezet megóvása volt, hanem a cégek felvirágoztatása és a munkahelyteremtés – és a jobboldal az utóbbit is választotta –, mégis lehet korai, hagyományos értékrenden alapuló érveléseket találni az olasz és más, európai tradícióban. Voltaképpen már Edmund Burke is „természetellenesnek” nevezte a francia forradalmat, jelezve, hogy a természet ellentétes a felvilágosodás fogalmával. Oswald Spengler már az 1920-as évektől szemben állt a természet ellenségének tartott technika fejlődésével. Mint írta: „Néhány évtized alatt eltűnt a legtöbb erdő és újságpapírrá alakult át. (...) számos állatfaj, mint a bölény, egészben vagy részben kiveszett (...) a mesterséges világ átitatta és megmérgezte a természetet”. 

Valamivel későbbről lehetne idézni Konrad Lorenz osztrák etológust, aki az ideologizált környezettudatossággal szemben a környezetvédelem új látásmódját kínálta: „miközben a civilizált emberiség az őt körülvevő és eltartó élő természetet vandál módon pusztítja, saját magát is ökológiai katasztrófával fenyegeti”.

A természetes élőhelyek pusztítása által „nemcsak saját környezetünket romboljuk le, hanem megfosztjuk magunkat a felettünk álló teremtés szépségének és nagyszerűségének tiszteletétől is”. (Giubilei sajnos nem ismeri Prohászka Ottokárt, de a volt székesfehérvári püspök sorait is lehetne itt idézni: „A természet az Istennek remekműve, melyben szeretetét, teremtő erejét, poézisét, művészetét kifejezte. Első kinyilatkozása a lelkesülő, alkotó végtelennek. A természet az Isten gondolatainak hű és kedves kifejezése. (...) Nincs az a festmény, melynek színeiben és árnyaiban úgy lehetne fölismerni a művész hangulatait s tanulmányozni gondolatait, mint ahogy a természetben lehet fölismerni az isteni gondolat gazdagságát”. Erről bővebben itt). 

Áttekintve a környezetvédelem modern történetét, Giubilei úgy érvel, hogy

főleg 1968-tól sajátította ki a baloldal a környezetvédelem témáját.

A progresszív környezetvédő mozgalmat többsége a korai ’70-es években született, ami összhangban áll azzal, hogy a közvélemény is főleg ekkor kezdett el érzékenyedni a téma iránt, ám új jelenségekhez is köze volt: ilyenek a gazdasági növekedés, a technológiai fejlődés vagy a széleskörű iskolázottság. Bár a modern zöld pártok magukat posztideologikusnak nevezik, a szerző szerint ezek valójában közelebb állnak a progresszív baloldalhoz a pacifizmust, illetve a társadalmi- és polgárjogokat tekintve.

Végül a szerző rámutat, hogy a katolikus tradíció friss alkotásaiban a környezetvédelem szintúgy hangsúlyosan jelen van, ám nem csak Ferenc pápa, hanem Szent II. János Pál pápa és XVI. Benedek írásaiban, beszédeiben is. 

Giubilei konklúziója:

az elkövetkezendő évek feladata lesz, hogy a jobboldal egy új típusú környezettudatossággal álljon elő,

amely figyelembe veszi az emberek, a munkavállalók társadalmi igényeit, védi a cégeket (különösen a kis- és középvállalkozásokat), és nem ellentétes az egyes közösségek érdekeivel. 

 

Francesco Giubilei: A természet megőrzése. Miért fontos a környezetvédelem a konzervatív jobboldal számára?

MCC Press, 2022. 297. oldal.

Fotó: Unsplash

Összesen 24 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Koncentráljon a szemetelés lecsökkentésére, a szemét összegyűjtésére és hagyja a klíma hóbortot, mert nem az emberen múlik. Ahogy földtörténetileg eddig se.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés