Ellen kell állni az újmarxista ideológia térnyerésének

2022. február 16. 18:41
Mi a rasszizmus definíciója? Hogy jelenik meg a fajelmélet már az antirasszisták körében is? Hogyan lehet fellépni az újmarxista, woke ideológia terjedése ellen? Folytatódott az MCC Budapest Summit eseménye!

A faji és nemi oktatás kérdéseiről beszélgettek az MCC Budapest Summit panelbeszélgetésén, amin részt vett Rod Dreher, a The American Conservative vezető szerkesztője; az MCC és a Danube Institute vendégoktatója, Katy Faust író, a Them Before Us gyermekjogi szervezet alapítója, Joshua Katz nyelvész, klasszicista, a Princeton Egyetem professzora; Heather Mac Donald, New York Times-bestselleríró, a Manhattan Institute munkatársa; Szilvay Gergely, a Mandiner főmunkatársa, illetve Joanna Williams, a Cieo agytröszt igazgatója. A moderátor Rodrigo Ballester, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője volt.

Katy Faust tisztázta, hogy a szülőknek igenis van természetes joguk gyermekeik oktatásához, még ha ez gyakorlatban nem is valósul meg. Ő négy gyermeket nevelt fel egy woke városban, Seattle-ben, és úgy véli, hogy aki először beszél egy gyerekkel egy témáról, arra tekint a későbbiekben a gyermek szakértőként. Ha a szülő beszél velük először a szexről, akkor később is hozzá fordulnak kérdéseikkel, ezért

a szülőknek kell beszélniük a gyerekekkel az összes „kényelmetlen” témáról.

Ha nem teszik meg, akkor majd a Netflix és a TikTok beszél a gyerekekkel. „Inkább egy évvel korábban beszélj velük, mint öt perccel később!” – figyelmeztetett Faust. Ezek a beszélgetések nehezek, de meg kell tenni őket. 

Joanna Williams szerint a szülők sajnos sokszor elmenekülnek gyermekeik nevelésének feladata elől. De a gyerekeket nem szabad magukra hagyni, hogy felneveljék magukat. Szomorú dolog, hogy ma sok szülő azt mondja, nem bírja végigcsinálni ezeket a beszélgetését, és hogy „majd a tanár elintézi azokat”. A tanárok beszélnek majd a szexről, de nem lehet bízni az iskolákban, mert aláássák a szülőket. A tanárok alapvető felvetése – és ez az eredendő bűn gondolatára emlékezetet –, hogy a gyerekek születésüktől fogva rasszisták, szexisták és transzfóbok, és ezt ki kell nevelni belőlük. Ezért Williams inkább a szülőkre bízná az oktatást.

A rasszizmus fogalmáról beszélt Joshua Katz. Ez egy „nagy szó”, aminek sok aldefiníciója van a folyamatosan frissített amerikai szótárakban. Alapvetően azt lehet mondani, hogy ez a faji alapú diszkrimináció. Igen ám, de mi a faj? A faj vagy egy kitalált dolog, vagy egy velünk született dolog, vagy mind a kettő. De akkor mi az antirasszizmus? Nyilván a rasszizmus ellentéte, de ez nem lehet, hiszen a példákon megbukik a definíció. Katz a Princeton Egyetemen tanít, ahol konkrétan naponta állapítják meg, hogy az egyetem mélyen rasszista, és ezért antirasszista programokra van szükség.

A Morgan Stanley-nek van egy gyakornoki programja az egyetemen, ahová csak feketék, latinók, észak-amerikai indánok és/vagy melegek jelentkezhetnek. Katz szerint ez egyrészt ostobaság, mert a melegek nem egy faj, de illegális gyakorlat is, viszont az egyetemet nem érdekli. Ez pedig világosan rasszizmus, hiszen kizárják a fehéreket és az ázsiaiakat.

Így tehát körbeér az ember: az antirasszizmus definíciója a rasszizmus.

Williams utalt rá, hogy az egész diverzitás-kampány kétszínű, hiszen az ázsiai diákokat mindig kihagyják. Ennek oka, hogy ők gyakran sikeresek a tudományos területeken, és így nem engedik nekik, hogy részt vegyenek az effajta programokban. A Katz által idézett programok, mint a Princeton Egyetemé, hazugak, hiszen az igazság az, hogy minden felvételi eljárásban semmi mást nem keresnek, mint egy legalább valamilyen szinten megfelelő diplomával rendelkező kisebbségi oktatót – persze nem ázsiait. Williams azt javasolja a magyaroknak, hogy amint meghallják, hogy az egyetemeiken felvesznek egy sokszínűség-ügyi referenst, „küzdjenek az életükért”, mert ha ez egyszer megtörténik, onnan nincs visszaút.

Heather Mac Donald szerint manapság az emberek csak a kisebbségekről és az áldozatiságról tudnak beszélni. Az amerikai egyetemek egyenesen hátrányos helyzetbe hozzák a diákokat ezzel, hiszen egy téves valóságképet adnak nekik. Gyakran beszél egyetemeken, néha rendőrök védik őt, máskor a diákok az előadásai után pszichológus segítségét kérik, mert annyira felkavarónak találták a szavait.

Pedig ő csak annyit mondott, hogy ma az amerikai egyetemi hallgatók a legnagyobb privilégiumot élvezik, mert karnyújtásnyira van tőlük a világ minden tudása: történelem, tudományos, kultúra, minden. Azt javasolta, hogy falják a tudást. Erre kisebbségi tanulók felálltak, és azt ordítozták, hogy „nem csak képzeljük, hogy elnyomnak minket”.

Mac Donald szerint

„semmivel sem lehet jobban felbőszíteni egy amerikai egyetemi hallgatót, mint ha közlöd vele, hogy nincsen elnyomva”.

Szerinte nem nyomják el a hallgatókat, de az egyetem mégis elhiteti velük, hogy ők az áldozatok. A fiatalok csak saját maguk tükröződését keresik a szövegekben, elmulasztva a lehetőséget, hogy reneszánszemberek módjára kapcsolatba kerüljenek az emberiség megértésének transzcendens munkáival. Sérülten kerülnek ki az egyetemről, és később sem tudják megragadni az élet által adott lehetőségeket. 

Szilvay Gergely kifejtette, hogy a gendertudományok a hatvanas években törtek be, és nincsenek jóban a biológiával, az evolúciós pszichológiával, mivel szerintük ezek fasizmusok. Folyamatosan vitatkozniuk kellene más tudósokkal, de nem teszik, mert egyszerűen figyelmen kívül hagyják a biológiát. Idézte egy magyar könyv példáját, melyet oktatnak a hazai genderszakokon: a könyv a tudományos rasszizmusról szól, és van benne egy fejezet az emberi természet biológiai magyarázatairól. A könyv szerint ha az ember ebben hisz, akkor rasszista. 

Ballester kérdésére, miszerint nem olyan-e a woke oldal, mint az elkényeztetett gyerekek, Dreher azt felelte, hogy

az amerikai elit gyűlöli önmagát és saját hagyományát.

A konzervatívok azt hiszik, hogy ez egy politikai csata, de kulturális háború is van. A volt kommunista országokból érkező amerikaiak azt mesélték Drehernek, hogy bár nyilván nincsen még sztálinizmus Amerikában, de látják egy olyasfajta totalitarizmus felemelkedését, ami ellene van a nyitott gondolkodásnak és a józan észnek. Dreher idézte Hannah Arendt írását a totalitarizmusról, amit olvasva úgy érezte, hogy a korabeli Oroszország és Németország néhány jellemzője felbukkanni látszik Amerikában. Az egyének már nem érzik, hogy kötődnek az intézményekhez és múltjaikhoz, elkallódnak és fogékonyak a totalitárius eszmékre. Amerikában a Z generáció a leginkább magányos, pedig ők töltik a legtöbb időt a közösségi médiában. A TikToknak nagyobb hatása van a gyerekekre, mint az egyháznak vagy oktatásnak. Ha az ember konzervatív szülő, akkor nem adhat okostelefont a gyerek kezébe.

Dreher szerint

szükség van az ellenállók új nemzedékére,

akik felállnak és küzdenek a woke ideológia ellen, ami már mindent átvett: a nagytőkét, a kiadókat, a sajtót, az egyetemeket, a sportot és a katonaságot is.

Összesen 9 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés