Soha nem volt a történelemben ilyen alacsony kamatszint a világban és ennélfogva Magyarországon sem.
„Az elmúlt 1000 év legjobb 10 évén vagyunk túl Magyarországon, már ami a gazdasági hátszelet illeti. Soha, szó szerint soha nem volt a történelemben ilyen alacsony kamatszint a világban és ennélfogva Magyarországon sem, ami lehetővé tette mind a magán, mind az állami adósságok nagyon olcsó finanszírozását, ez pedig azt jelenti, hogy mivel kisebbek voltak a törlesztőrészletek, jelentősen megnőtt minden szektor elkölthető jövedelme. Vegyük ehhez hozzá azt is, hogy az EU elképzelhetetlen mennyiségű ingyenpénzzel szórta meg Magyarországot, és erről is kijelenthetjük, hogy soha a keresztény magyar államiság történetében ekkora ingyenes juttatást még nem adott nekünk senki.
Az elmúlt bő 10 év tehát tényleg a történelmileg lehető legnagyobb hátszéllel jellemezhető 10 év volt írott történelmünk folyamán, de ennek sajnos részben vége. Habár az Únió továbbra is sokmilliárd euróval fog minket támogatni, de a kamatszintek várhatóan tartósan és jelentősen magasabbak lesznek, és az energiaárak is magasabban stabilizálódhatnak, mint a korábbi évek átlaga. Ezek együttesen azt jelentik, hogy a korábbi végtelen hátszél le fog csökkenni, s bár szembeszél még mindig nem lesz (a kamatemelkedést ellensúlyozza a továbbra is bőséges EU támogatás), de a legjobb éveken szinte biztos, hogy túl vagyunk.
De mire volt elég ez az őrületes hátszél? Általában érdemes cikluscsúcsokat vagy mélypontokat összehasonlítani, ebből a szempontból adódik 2019 és 2008, mindkettő egy nagy felívelés végét jelezte. Ezen időszak alatt éves 1,9% növekedést produkált a magyar gazdaság (az előző 11 évben éves 3,5%-ot!). Kicsit kedvezőbb a kép, ha mondjuk az európai duplarecesszió végétől, 2012-től nézzük 2020-ig, az újabb recesszió (remélhetően) záróévéig a helyzetet, ekkor éves 2,6% növekedést látunk. Tehát a világ legnagyobb hátszelében a magyar gazdaság éves 2-2,5% növekedést tudott produkálni. Ez elég tragikus. Mi lett volna, ha nincs hátszél? Mi lett volna, ha nem kapunk EU-s támogatásokat, ha nem lettek volna mélyben világszerte a kamatok? Nem nagy bátorság kijelenteni, hogy ebben az esetben a növekedés kisebb lett volna. Nem tudjuk mennyivel, de 1-1,5%-nál nagy valószínűséggel nem több. Hátszél nélkül erre képes a magyar gazdaság.”
Nyitókép: Eduard Muzhevskyi / EMZ / Science Photo Library / AFP. Illusztráció.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Megdöbbentő, amit ez a kártékony, önelégülten nárcisztikus ember művel.
Világfelfogások, sőt a háború és a béke pártja között kell majd döntenünk. Látjuk a körülöttünk zajló eseményeket, halljuk a nyugati vezetők, köztük a NATO-főtitkár riasztó mondatait, amelyek apáink, nagyapáink háborús emlékeit idézik. Ebben a helyzetben a polgári oldalnak, a nemzeti kormánynak óriási a felelőssége.
A Jókai 200 emlékév keretében megjelent a Jókai Mór harmincháromszor című, gazdagon illusztrált kötet, amely nem kevesebbre tesz kísérletet, mint hogy kihozza az írót a vitrinből, megmutatva a nagy történetek mögött álló sokszínű embert.
