10 évvel ezelőtt hunyt el Csurka István

„10 ÉVVEL EZELŐTT HUNYT EL CSURKA ISTVÁN

A kiváló drámaíró, a rendszerváltoztatás utáni Magyarország egyik emblematikus politikusa, a sokak által valódi politikai vátesznek tartott gondolkodó alakját most egy korábbi írásom kapcsán idézem meg:

CSURKÁTÓL GYURCSÁNYIG. A JOBBIK ÚTJA  A MAGYAR IGAZSÁGTÓL A BALOS HAZUGSÁGIG.

A rendszerváltoztatás után három évvel alakult meg a MIÉP, amelyet az MDF-ből kizárt nagyszerű író, Csurka István alapított. Új pártja vállaltan radikális, nemzeti, konzervatív értékeket tűzött zászlajára, ezzel akkortájt meglepően új politikai irányvonalat, retorikát képviselve. A MIÉP jelmondata így szólt: Se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar.

Csurka akkori ars poeticája nem véletlenül hirdetett úgynevezett harmadik utat, a MIÉP ugyanis mindkét, addigra kialakult tömbtől kellő távolságot akart tartani, a baloldaltól zsigeri undora miatt, az MDF képviselte, mérsékelten konzervatív jobb oldaltól pedig Csurka fenntartásai, személyes rossz élményei okán. A »se nem jobb, se nem bal« a csurkai értelmezési horizonton természetesen köszönő viszonyban sincs a Jobbik és a mai ballib formációk összebútorozásával... De erről majd később.

Csurka István valódi politikai látnok volt, amit mára egyre többen ismernek el. Döbbenetes erejű, akkoriban talán túlzásnak, helyenként apokaliptikusnak tűnő víziói egy része mára lassan rögvalósággá válik, s akik anno átkozták, vagy épp rálegyintettek erős mondatai miatt, azok is jórészt elhallgattak már. Hátborzongató olvasni például az alábbi, Csurka István által 1998-ban leírt sorokat:

»A végső cél a Magyarság kipusztítása. Nem fegyverrel, nem mérges gázzal, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely a másoknak. Ez a kor, amelyben élünk különösen az, ami ránk következik a jövendő században a Népvándorlás kora. A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak. A nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik ezt a népvándorlást, mert ez az érdekük.«

Váteszhez illő, döbbenetes gondolatok ezek, amelyek beigazolódását Csurka István már nem élhette meg. Végignézte viszont a fiatal radikálisokból álló Jobbik 2003-as párttá alakulását, amit Kovács Dávid elnök neve fémjelzett. A MIÉP és a Jobbik közös irányvonalát mi sem jelzi jobban, hogy 2006-ban választási szövetséget kötve indultak el az országgyűlési választásokon, MIÉP - Jobbik Harmadik út néven. Nem sikerült elérniük a bejutási küszöböt, így a szövetség felbomlott. Még abban az évben új elnöke lett a Jobbiknak, a fiatal Vona Gábor személyében, aki programjával, retorikájával nem titkoltan az egykori MIÉP bázis szavazótáborát is megszólította, és persze a fiatalokat.

A 2010-es választásokhoz közeledve a Jobbik egyre komolyabb erőt képviselt, s érezhető volt, hogy a radikális oldalon végérvényesen elfoglalja a MIÉP egykori helyét. Talán részben ez a sértettség is generálhatta azt a mondatot, amit Csurka István egy 2009-es, hódmezővásárhelyi fórumon mondott el, s amely így szólt: »Aki a Jobbikra akar szavazni, az tegye, de tudjon róla, hogy ezzel az MSZP-t és az SZDSZ-t támogatja, ugyanis a Jobbik e két párt fantomszervezete.«

Szinte ugyanezt ismételte el a 2010-es kampányban, amikor arról beszélt, hogy „a Jobbik az MSZP fiókvállalata”, s a baloldal így akarja visszaszerezni azokat a szavazókat, akiket a balliberális sajtó segítségével elszedett a MIÉP-től.

Figyelemreméltó mondatok, dacára annak, hogy hála Istennek ma már az MSZP-t is nagyítóval látni csupán, az SZDSZ pedig - nagyon is megérdemelten - rég a történelem undorító szemétdombjára került, ahová mindig is való volt. Van viszont DK, amely mindazt tökéletesen magába foglalja, amit valamikor az MSZP-SZDSZ hazaáruló kollaboráció jelentett. S ha innen nézem, Csurkának megint tökéletesen igaza lett...

A sors furcsa fintora, hogy jópár éve már annak, hogy Vona Gábor is lemondott az elnökségről, s mostanra a Jobbik intellektuálisan mindent elveszített abból, amit Csurka István egykor a radikális oldalon képviselt. Vona Gábor így fogalmazott egykori pártjával kapcsolatban az Azonnali.hu-nak adott interjúban: „Szerintem a Jobbik lassan egy baloldali néppárttá vált, az én vezetésem alatt meg egy nemzeti néppárt volt, ami képes volt jobboldali és baloldali embereket is megszólítani. (...) A mai Jobbik egyre kevésbé képes a jobboldali embereket elérni, és ezzel szerintem pont az ellenzéki együttműködésben való részvételének lényegét veszíti el. Ott nem egy újabb baloldali, hanem egy jobboldali pártra lenne szükség. (...) Láthatóvá kellene tenni a párt konzervatív, polgári, intellektuálisabb arcélét is. ”

Már ha létezik még egyáltalán az az arcél, kedves Gábor! A párt főhőse ma nyilvánvalóan Jakab Péter, aki se nem konzervatív, se nem polgári, intellektuálisnak pedig nagy jóindulattal is nehéz volna nevezni. Nem csoda, hogy a folyamatosan balra tolódó Jobbik-ból sokan menekülőre fogták az elmúlt időszakban, elég csak megnézni a Mi Hazánk Mozgalom, vagy a Volner Párt tagságát, törekvéseit, értékrendjét.

Jakabbal az élen ugyanis erősen determinált a Jobbik útja, amely egyenesen a Dobrev Klán karjaiba vezet. Az pedig éppen olyan, mint a kígyó ölelése. Amikor eljön a pillanat, nem lesz mézes-mázos kígyózása kígyóknak, ott fojtás lesz, kíméletlen és halálos. Hogy mit gondolhatnak minderről a Jobbik eredeti, egykor még Csurkára felnéző szavazói? Jó volna tudni...”

Nyitókép: Rákay Philip Facebook-oldala