Ha annak okait nyomozzuk, miért is csökken a kisebbség aránya, egyelőre ugyanazokat a válaszokat adhatjuk. A magyar közösség korfája kedvezőtlenebb a többségi társadaloménál, a születésszám alacsonyabb, és a vegyes házasságok többsége az asszimilációt erősíti; az utódok ilyen esetekben ugyanis döntően szlovák identitással nevelkednek. Hogy a helyzet nem tragikusabb, vagyis a fogyás mérséklődése mögött pedig az elmúlt tizenkét év felelős nemzetpolitikája áll. A magyar intézményhálózat megerősítése, a felvidéki iskolabuszprogram, a magyar pedagógusok anyagi ösztönzése, a Selye János Egyetem és kulturális szervezetek támogatása tükröződhet a mérséklődő demográfiai tendenciákban.
A konkrét támogatások mellett természetesen ugyanilyen fontos az az agilis diplomáciai karakter, amellyel Magyarország a szomszédok irányába fellép.
Végre cselekvő, erőt felmutatni képes külpolitikával rendelkezünk.
Évtizedes távlatból rosszízű lázálomnak hat a Göncz Kinga-féle külpolitikai immunhiány, és szerencse kellően távoli, de ijesztő történelmi emléknek tűnik a kettős állampolgárságról szóló népszavazás is.
Kihívások és feladatok természetesen bőven akadnak, ilyen az Ung-Bodrog vidéki végvár-magyarság megerősítése, a szlovák tannyelvű iskolákba íratott magyar gyermekek arányának csökkentése, a szlovák nyelvpolitika ellensúlyozása vagy az egységes felvidéki magyar politikai érdekvédelem megteremtése. Egy nemzeti kisebbség folyamatos feladatokat, nemzetpolitikai küldetést jelent az anyaország számára, hiszen felelősséggel tartozunk minden honfitársunkért – éljen a héthatár bármely oldalán.