Így küldték haza Márki-Zay Pétert a Móriczon

Ez kis köcsög holoda szarjankónak tessék már megmondani, hogy mitől és miért meri is nevezi már magát energia ügyi szakértőnek. Mi lehet a képzettsége, végzettsége virítson már vele, de az is lehet, hogy ugyan ott vannak dologi dokumentumai (leckekönyv abszolutóriummal lezárva; szakdolgozat; és a csúcs a szakirányú diploma) mint a dákós szarjankó és hazudozó gyurcsótánynak. Ha mind ezekkel nyilvánosan nem tud elszámolni akkor meg már menjen el már a hazudozásaival a jó kurva nénikéjébe. Az ilyen szaralak és szarjankó ne ossza az igét az energetikai szektorban és az energetikai szektorról. Mielőtt ez kis köcsög szarjankó vissza lőne, nekem van 1980-tól dátumozott a Magyar Ipari minisztérium energetikai szakértői kinevezésem és jogosultságom. Ezért ez a hebrencs kis hozzá nem értő kis köcsög menjen el már az okoskodásaival a jó kurva nénikéjébe. Úgy tűnik, hogy mostanában egyre több perc emberke akar feltűnni a politikai térben meghazudott, de nem igaz dokumentumokkal alá nem támasztható képzettséggel és végzettséggel, ami rövid időn belül ki szokott pukkadni. Lásd a momentumos kis köcsög, hazug, szarjankót, aki magát több esetben is nagy nyilvánosság előtt közgazdásznak titulálta magát, vagy annak titulusát irányozta egy riport során. Hát kedves fiatalok gondoljátok át, hogy mihez is adjátok neveteket, hogy a momentum inkább kizárta soraiból kettő hithű momentumos tagtársát a momentumból, mint ezt a kis köcsög magáról hazudozó szarjankót. Sajnállak benneteket momentumos megvezetett fiatalok ez már a momentumon belül már nem demokrácia, ha nem DIKTATÚRA.

VALÓBAN KÜZD-E A KORRUPCIÓ ELLEN MÁRKI-ZAY PÉTER? Márki-Zay a politikai közéletbe berobbanását, ismertségét az Orbán kormány és a miniszterelnök személye elleni, mindent elsöprő, lehengerlő támadásainak köszönheti. A Fidesz és miniszterelnök elleni kirohanásai, támadásai sokak érdekeinek feleltek meg, amiért is kezdte magát felkentnek, kiválasztottnak érezni, rögvest miniszterelnöki bársonyszéket vizualizálva. Innen kezdődően élete egyedüli „kényszerképzetes” céljának, értelmének tekinti a Fidesz és Orbán Viktor „megdöntését”- nem válogatva az eszközökben, ki tudja, talán „bármi áron”, bármilyen eszközzel élve. A Fidesz és Orbán elképzelt két vállra fektetésével pedig Márki miniszterelnöki programja ki is merült. Ennyi. Márki jelenleg üres. Kiürült. Nincsenek új gondolatai. Ismétel. Ugyanakkor még abban sem lehetünk biztosak, hogy Márki valóban a korrupció ellen küzd, vagy csupán kijátszva a „korrupciós választási kártyát” valójában magáért, a vágyott, áhított tisztségért, a hatalomért és ki tudja miféle milyen más lehetőségekért, hiszen hatalomimádata közismert. Ha Márki-Zay valóban a korrupció ellen küzd, miért nem ad részletes tájékoztatást korrupcióellenes intézkedési tervekről, az esetleges megválasztását követő korrupcióellenes intézményrendszer felállításáról működtetéséről, az elvárható hatékonyságról? A kérdés jogosan vetődik fel, mert Márki programtalan, minthogy a korrupcióellenesség nem választási program, sokkal inkább hozzáállás, álláspont, minden becsületes ember álláspontja - a mostani szinten, nem program. A lényeg tehát, hogy nincs az ország vezetésére alkalmas program, ahogy jelenleg az ország vezetésére termett jelölt sincs. A mostani sokismeretlenes nemzetközi gazdasági,- egészségügyi, - politikai helyzetben pedig különösen fontos volna sok fontos szempontot szem előtt tartva, jól választani magunk és hazánk biztonsága, jövője érdekében.

Ez egy kicsit "off" lesz, és egy kicsit sok benne az "én". A végére azért kiderül, hogy miért is. Meg aztán ezt az "én"-t egy páran még elmondhatnák. Hál'Istennek! Olyan sok pro és kontra vélemény hangzott el (már nagyon sok cikk kapcsán régebben, de most is) a tanárokról és a tanári fizetésekről. Kevesen vagytok itt, Barátaim, akik több tapasztalattal és áttekintéssel rendelkeznek ebben a témában, mint én, bár soha nem akartam tanár lenni, mondjuk így, a véletlen sodort ide. Ezért is írok új hozzászólást és nem csak válaszokat. Egyetemi tanseggi állásra pályáztam, de nem volt bérkeret, és felajánlották, hogy menjek mérnök tanárnak egy akkor elit műszaki technikumba (ma már csak átlagos, bár talán a ma is legelitebb szakmákban folyik a képzés). Ez 1965-ben történt, akkor szereztem villamosmérnöki diplomámat. A következő évben már volt a BME-n bérkeret, de annyira megszerettem az akkor még korban közeli „fiatalságot”, hogy ott ragadtam. Kisebb szünettel (3 évig hardver fejlesztő voltam az iparban) de ma is ott tanítok, aki akarja, számolgathatja akár az életkoromat, akár a gyakorlati időmet. Amikor így döntöttem, vállaltam annak az ódiumát, hogy nem leszek túlfizetve, és máshol is kell „pénzt keresnem”, pontosabban találnom. Saját költségemen (akkor szerencsére nem százezres (vagy annak megfelelő) féléves tandíjakat kell fizetni, levelező tagozaton megszereztem a gépészmérnöki végzettséget is (a diplomát nem, az már nem fért bele az időbe). Ezután a vérkomoly hobbymnak tekintett tanári pályát sem kellett otthagynom (TV javításból, gépészeti tervezésből, műszaki rajzolásból stb. egészítettem ki a nem túl magas tanári jövedelmemet (1965-ben ez némi túlórával 1450-1500-ra jött ki.). És ez így ment sokáig. A 70-es évek közepetáján aztán jöttek a számítógépek. Ekkor megtanultam a 6510- és a z80-as assembly nyelvét és programokat írogattam CNC szerszámgép vezérlőkre. Ekkortájt indult be az országban a „számítógépes” képzés (612. Számítástechnikai műszerész). Ennek megalapozásában, mint, aki némi hozzáértéssel bír, a tantervkészítésben vállaltam részt, és egy kollégámmal együtt megírtuk a szükséges két évfolyamos (két kötetes) tankönyvet is. Minden létező minisztériumnál (oktatásügy, munkaügy, gépipari, a fene se tudná már felsorolni), szakértő állásokra pályáztam vagy kértek fel. Közben az elektronikai szakmáknak "mezei" szaktanácsadója, majd országos vezető szaktanácsdója is voltam a félállású tanítás mellett fél állásban. Nemsokára jött az OKJ, ahol rendszeresen elnöki és kamarai szakértői feladatokat láttam el, és számtalan magánoktató cég tanterveit „szakértettem” (elég jól megfizetve). Az most egy másik kérdés, hogy mikor aludtam, és hogy ez megérte-e. Közben írogattam a műszaki tankönyveket és fordítottam németről magyarra. 1990 körül kezdődött az iparban a minőség forradalma (ISO 9001, TQC, TQM és társai). 1996-ban elvégeztem a BME Minőségszabályozási szakmérnöki kétéves levelező képzést (itt már egy kicsit húzósabb volt a saját zsebből fizetett 50 rugós tandíj), de már elkezdtem magáncégeknél az auditra való felkészítéseket is. Államtitkár-helyettes barátommal kidolgoztuk a minőségügy oktatásának a szakképzésbe való bevitelét, ami – már nem igazán emlékszem - valamikor a 90-es évek végére sikerrel is járt (ezért a tervezetért nemzetközi-magyar díjat is kaptam, olyat, ami az országban csak 19 embernek van). A tantárgyat kb. 10 évig oktatták a technikusképzés szinte minden ágazatában, sajnos 8-10 év után a főiskolák és az egyetemek lenyúlták. A tantárgy általam írt tankönyvét kiadták, összesen sokezer példányban. (Még két évvel ezelőtt is kaptam az eladott példányok után tiszteletdíjat.) 2002-ben - születésnapomon - nyugdíjba mentem, de változatlan óraszámban (ez néhány év múlva lassan csökkent a mai heti 9 órára) tovább tanítottam/tanítok. A „nemzet napszámosait” soha nem fizették meg, és ez ma is így van. Nem is avval van bajom, hogy a fizetés 300-400 bruttó (ami tényleg nem sok, ha a lakhatás elviszi ennek a felét), hanem avval, hogy a kiválókat és a pályára nem valókat ugyanennyivel "díjazzák". Mivel ma is iskolában töltök el három délelőttöt (meg a feleségem is tanár és sokat mesél a témáról) meg kell, hogy állapítsam, a pedagógus-társadalom ma is kontraszeletált. Sokan érdektelenek, messze vannak a pályához szükséges kimagasló műveltségi szinttől, legjobb esetben szakbarbárok, és nem hajlandók a saját pályámról leírtakhoz hasonló szakmaváltásokra és „nyüzsgésre”, esetleg azt is mondhatnám élelmességre. Pl. egy közismereti szakos tanár megtanulhatna egy-két nyelvet, és máris biztosítva lenne a szükséges kiegészítő pénz. Nem elég siránkozni, a boldogulásért tenni is kell. Akinek megfelelő konstrukciójú az agya, képezze át magát informatikussá, programozóvá (ez ma már távoktatásban is lehetséges). Az értéken történő bérezés bevezetése a tanári fizetéseken sokat változtathatna, de a jelenlegi jogszabályok szerint az alsó- és középfokú oktatásban nem lehet tanárokat vállalkozóként foglalkoztatni. Pedig ez megnyitná azt az utat is, ahol a jelszó: nekem többet érsz, többet kapsz. Most sajnos az a jelszó sokak fejében, kis pénz, kis foci. A szakképzésben már fel lehet fedezni ennek nyomait (egyébként ez volt a szakképzés átalakításának a fő célja). Több kollégám 20-25 % béremelést kapott, és így van pl. nekem is 5500 Ft bruttó óradíjam, mint nyugger alkalmazottnak. És befejezésül: mennyi is a tanárok munkaideje? Sokan azt pofázzák (finomabban szólva: mondanak megalapozatlan véleményt), hogy a tanárok kettőkor már otthon vannak, meg ott a nyári három hónap, meg a téli, meg a tavaszi szünet, meg bemegy órára és ott elvan, mint a befőtt. Kettőkor már otthon vannak (üres a parkoló). Még, ha így is lenne, ez azért van, mert csak otthon lehet dolgozni. Ma már a tanári munkához elengedhetetlen egy (kizárólagos használatú) irodai színvonalú számítógép, és internetkapcsolat (min. x5-ös proci, 8 G Ram és 400-500 G SSD + nyomtató + szkenner). Melyik iskolában van ez meg (elárulom: sehol). Még a belvárosi elit gimnáziumban is sok tanári szobában csak saját mobil hotspottal (előfizetés kb. 7-10 ezer a saját zsebből) lehet az internetet elérni. Az otthoni munka meg elengedhetetlen: házi feladatokat javítani, dolgozatokat kitalálni meg javítani, meg órára készülni (egy 40-50 diás, agyonanimált 60-80 screen-ből álló bemutató elkészítése, ami max. 3-4- óra anyagát fedi le, még az én gyakorlatommal is eltartott vagy negyven órát a rengeteg fotosoppolás miatt. Ilyesmikre meg szükség van/lehet, mert nincs vagy nem jó a tankönyv. A nyári „három hónap” általában július 1-3-tól augusztus 21-22-ig tart, ez mondjuk kb. 35 nap. Ehhez jön a téli max. 10 nap, meg a tavaszi max. 5 nap. Ez azért több, mint egy privát szférában dolgozóé, de, aki irigyli, menjen tanárnak, és mondjon le a félmillás bruttójáról. Most nem is beszélek arról, hogy nyáron vannak a sokszor kötelező továbbképzések, és főleg kicsiknél a tanároknak qurva jól megfizetett táborozások. „Elvan, mint a befőtt”. Ha egy tanárnak nincs tekintélye, nem szeretik, akkor b.szhatja, fejére borítják az osztályt már a 10-12 évesek is. Hogyan lehet tekintélyt, tiszteletet és szeretet megszerezni? Partnerséggel, kiemelkedő műveltséggel, valamit felmutatva (pl. egy kollégám gitározott a 2 órás dolgozat megíratása után az osztályban, hatalmas sikert aratva). ráérezni, hogy mikor kell valami poént elsütni. Szerintem itt van a baj, ezt gyakorlatilag meg sem lehet tanulni, erre születni kell, meg azért egy kis elhivatottság sem árt. Ezért kellene a tanári pályának vonzónak lennie. És itt be is zárult a kör. Igyekeztem a politikát nem belekeverni, de aki akar, utánanézhet, hogy melyik oldalon állok. Ha ezt kisregényt már elolvastátok, akkor már amúgy sem érdekes.

A kép beszédes. A kutya sem figyel rá.