Emil Hoffmann, a náci külkeres, aki Kádár „jó hírét” terjesztette Nyugaton

„A frankfurti kereskedelmi kirendeltség üzletfelei között időről időre megjelent egy igencsak fura figura. Már az ötvenes évek első felében is többször kapcsolatba lépett a magyarországi külkeresekkel, de csak a forradalom után lett rendszeres látogatója hazánknak. Lelkesen segítette a hazai politikai elit nyugati kapcsolatrendszerének építését és terjesztette Kádár jó hírét a nagyvilágban. A neve: Emil Hoffmann. Egy újabb echte náci kalandjai az antifasizmus bajnokaival.

Az Emil Hoffmannról szóló titkosszolgálati anyagokat olvasva az embernek olyan érzése támad, mintha egy klasszikus James Bond-film forgatókönyv-ötletét, vagy egy John le Carré-regényt lapozgatna. Hoffmann megfordult szinte az összes létező és labdába rúgó titkosszolgálat közelében a hidegháború kibontakozásának éveiben, és úgy kufárkodott az összegyűjtött információkkal, mint a rafinált árusok a zsibvásár piacán. Persze az ehhez szükséges tudást nem holmi bolhapiaci kiárusítás során szedegette össze, komoly kiképzést kapott ő még a háború idején.

Hoffmann az első világháború előtt született Németországban, így gyermek- és ifjúkorát a vesztes háború okozta traumák légköre határozta meg, nagyfokú gyűlöletet táplálva benne a győztesek iránt, akik szenvtelenül kényszerítették rá diktátumukat a legyőzött országokra. Ebből a generációs életérzésből további tragédiák sora következett: Hoffmann a nemzetiszocialisták közelébe sodródott és 1929-ben belépett Hitler pártjába.

Hamarosan az SA tagja lett, de annak felszámolása sem törte ketté karrierjét. Kiváló propagandista vált belőle, már ekkor megmutatkoztak újságírói kvalitásai. 1939-ben kiképzett hírszerzőként került Goebbels propagandaminisztériumába, ahonnan hamarosan Bukarestbe helyezték sajtóattasénak.”

Nyitóképen: Kádár János. Fotó: MTI Fotó: Pap Jenő