Egy elszabadult viharjelző
„»A NER éppen telebetonozza a Balatont is. Mert nyilván ebben az országban még 200 méter jachtkikötő-mólóra van szükség« – tájékoztat közösségi oldalán Donáth Anna Balaton-szakértő, a Momentum Brüsszelbe akkreditált viharjelzője. Bejelentését szakmai háttérmagyarázattal egészíti ki: »A Fidesznek a Balaton nem nemzeti kincs, a Balaton nem a természetes élőhelye miatt fontos, a Balaton nem megőrzendő – csupán zsebre tehető milliókat látnak benne.«
(A rezümé – »zsebre tett milliók« stb. – megfogalmazásában alighanem párttársa, Cseh Katalin segíthetett. Ő nagyon otthon van a témában…) Természetesen a megoldás is megfogalmazódott a pártelnök-vízitündér fejében: »Ezért a 2022-es kormányváltáson túl EU-s szabályozásra, EU-s fellépésre van szükség. […] Ideje, hogy az EU keményen fellépjen.« Jé, a balatoni móló is brüsszeli hatáskör…?
Hogy kerekebb legyen Donáth Anna diagnózisa, nem árt, ha tudjuk, betegünk tavasszal kitörő örömmel üdvözölte Karácsony Gergely méhlegelőötletét is: »Szuper kezdeményezés, valódi cselekvés ez, amiből sok kell még, hogy megfordítsuk a jelenlegi folyamatokat.« Anna ápolt azt is elárulta, ezért a »kicsit rendetlennek tűnő, de valójában természetes és fenntartható jövőért« dolgozik Brüsszelben.
Régi vágású emberként én azért megkérdeztem volna, mondjuk egy balatoni hajóskapitányt (vitorlázót, matrózinast stb.), mondaná meg, támogatja-e a kikötőmólót, vagy jobban szereti, ha lehorgonyozván a tó közepén, ladikkal vagy úszva kell partot érnie. Mégse mindegy… Válaszukat csatolnám Donáth Anna kórlapjához.”
Nyitókép: Donáth Anna Facebook-oldala
Összesen 54 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Donáth Anna pont olyan, mint a fiatal városi liberális értelmiségi réteg, hozzájuk beszél. Ami progresszív, ami ződ, az menő. Gaz: jó, beton: rossz.
Mindezt természetesen egy nagyváros kellős közepéről írják, ahol nem kell azzal küzdeniük, hogy ha esik az eső, akkor járhatatlanok az utak. Ők könnyen beszélnek arról, hogy mások hagyják otthon az autóikat, mivel nagyvárosokban van tömegközlekedés. Könnyen beszélnek arról, hogy vegánok, hiszen amikor alszanak, mások megtermelik nekik az ennivalót, teherautósofőrök kiszállítják a boltba a friss árut, nekik csak annyit kell tenniük, hogy leugranak a sarki boltba, vagy online házhoz rendelik.
Az igazi probléma, hogy ez a generáció megszokta a jólétet, természetesnek veszi, hogy mindig van víz, áram, gáz, vezetékes- és mobilinternet, a boltok mindig tele vannak árukkal. Soha életükben nem kellett sorban állniuk téli tüzelőért, nem kellett sietniük a hentesnek, hogy elfogadható minőségű húst kapjanak, nem kellett korán kelniük, hogy friss péksüteményhez jussanak, soha nem kellett nélkülözniük. A háborút megélt generációk életéhez már nem is hasonlítanám, annyira távol van.
Saját bőrükön kellene, hogy megtapasztalják, mi van akkor, ha a "környezetszennyező" kamionsofőrök leteszik a lantot akár csak egyetlen hétre! és két nap múlva az összes boltból elfogy a romlandó áru. Meg kéne tapasztalniuk, milyen az, amikor fél napokra elmegy az áram, amikor nincs víz, amikor a szemétszállítók sztrájkolnak stb, stb...
Amíg nem érzik a bőrükön ezt, addig beszélhet nekik az ember. Addig azzal lesznek elfoglalva, hogy az Új-Zélandi transzbálnáknak miféle plusz jogokat kellene kiharcolni, vagy hogy miért nem jár mindenki biciklivel meg rollerrel.
Valamiből fedezni kell a rovarhotelek építését. Az építőanyagárak az egekben! :D
Bejelentkezés