Koncz Zsuzsa és Bródy János úgy harcoltak a Kádár-rendszer ellen, hogy abba gyönyörűen belesimultak

„Erdős Péter napi 4-5 órát fordított Koncz Zsuzsa karrierjére, az elvont pályatársait hivatalosan is megtagadó Bródyval pedig minden konkrét kérdésben szövetségesek voltak. A szocialista Béketanács aktív és meghívott, sőt (Koncz esetében) beházasodott vendégei 1990-ben még az SZDSZ mellett kampányoltak, ma pedig Orbánékat vádolják diktatúrával.

Az elejét vallomással kell kezdenem: az ideológiát és az ízlést ketté kell választani. Zenei teljesítményüket tekintve maximálisan elismerem, sőt, inkább kedvelem Bródy és Koncz Zsuzsa életművét. És csupán azért, mert valakit (másokat) üldözött a rendszer, attól az még nem lesz feltétlenül jó (jobb) zenész. Szerintem sokan vagyunk ezzel még így. /Bár kiver a jeges veríték, amikor búgó hangján sokadszorra is nekiesik a Ha én rózsa volnéknak./

Mező Gábor kiváló összeállítására építve mégis muszáj volt ezzel indítanom, mert vele ellentétben nem rajongok sem Radics Béláért, sem a Syriusért, sem a Kexért. Ez van.

Amivel viszont mindenképpen szeretnék foglalkozni, az a szoclib oldalra jellemző álszentség (pofátlanság). Sőt: az, hogy még utólag is üldözött forradalmárnak állítják be magukat, olyanoknak, akik személyesen ütötték ki a betondarabokat a berlini falból. Most meg számonkérnek, és persze Orbánnak üzengetnek áthallásos dalszövegekben, mivel diktatúra van. És a ház előtt álldogáló rendőrautókra célozgatnak.”

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt