A nyugodt kormányzás a sikeres válságkezelés kulcsa

„»Számomra az a fontos, hogy mindig az ember legyen a középpontban«– Józsi (41), mesterlövész. Ez a mottója a Politikai virológia című új zsebkönyvének. Egy vicces felütés több embernek hozhatja meg a kedvét a kötet elolvasásához?
Vicces felütés, de minden viccnek a fele komoly. A pandémiában rólunk van szó, mi vagyunk a középpontban, velünk és rajtunk gyakorlatoznak.

Nem tartotta kockázatosnak olyan témáról írni, amely eléggé messze áll a szakterületétől, a politológiától és a politikai filozófiától
Kicsit sarkosan fogalmazva: mindenki járványszakértő lett ebben az időszakban, én viszont nem vagyok virológus, legfeljebb politikai virológus lehetnék. A politikai virológia valójában nem azt ígéri, hogy a vírusról tudunk meg többet, hanem a politikáról: hogyan lép fel a cselekvő politika a járvánnyal szemben, és mit tud tenni a krízis elhárítása érdekében.

Nem a tudománytól kellene várnunk mindezt?
Önmagában a tudomány nem képes megoldani a helyzetet. A tudomány steril. A vírus érdekli, nem pedig az ember. A politika foglalkozik az emberrel, mindannyiunkkal, akik félünk, reménykedünk, biztonságot igénylünk, vagy csak folytatni szeretnénk az életünket úgy, ahogy azt megszoktuk.Ráadásul a pandémia elején a tudomány is tanácstalan volt, keveset tudtunk a vírusról és nem rendelkeztünk vakcinával. Az életünkbe betörő bizonytalanságot valakinek kezelni kellett, és a cselekvő kormányzatoktól vártuk el, hogy ebben a bizonytalansági helyzetben tegyenek valamit. Miközben tehát nőtt a megbetegedések és a halálozások száma, azt akartuk, hogy valaki cselekedjen, ez a helyzet pedig egyfajta lakmuszpapír volt a politika számára.”

Nyitókép: MTI/Mónus Márton