A főpolgármester tolla

„Nem a magyar politikusoknak találták ki a politikai társbérletet – könnyen ezen benyomás támadhat Budapest első embere és a kormány ellenséges viszonyát látva. Végül is, magyar földön ez így természetes. Itt egyik fél sem érdekelt a másik sikerében, sőt ellenkezőleg: hadd hozzon össze magának az ellenfél minél több kudarcot, legyen minél sikertelenebb. A kormányoldal a főpolgármester és csapata lejáratásában reménykedik, amelynek közvetlen haszna az lenne, hogy a választók elegendő részének kedvét elvegye az ellenzékre való szavazástól, mondván: az ellenzék rosszul irányítja Budapestet, így járna Magyarország is az ő jövő tavaszi hatalomra jutásuk esetén. Karácsony Gergely pedig a mostani kormány leváltására látott lehetőséget a győzelmén keresztül: az ellenzék a fővároson kívül számos városban növelni tudta politikai erejét, és ezt az erőt a Fidesz ellen lehet fordítani, a sikeres önkormányzati politizálás pedig a kormányképességet erősítené.

Nem igazán számolt a Fidesz Budapest elvesztésével két évvel ezelőtt. A baráti közvélemény-kutatások sokáig magabiztos Tarlós-vezetést mutattak, de a fővárosi szavazók többsége másként döntött: a főpolgármesteri poszt elvesztése mellett a Fidesz elbukta a kerületek többségét is. Mindez azt jelentette, hogy számos kormánypárti polgármester, önkormányzati képviselő, bizottsági tag, fizetett tanácsadó, cégvezető vesztette el hirtelen az addigi pozícióját. Ez feszültséget vitt a Fidesz rendszerébe: ezeknek az embereknek valamilyen megélhetést, karrierutat kellett biztosítani (így lett a választási vereség után a fővárosi kormányhivatal vezetője a fideszes Sára Botond – nesze neked, pártsemleges közigazgatás!).”

Nyitókép: Földházi Árpád