Tóta W. Árpád a kutyák erkölcsét kéri számon

„Tóta W. Árpád, a HVG publicistája főként arról ismert, hogy Gyurcsány Ferenc országlása idején állami százmilliókból gyártott a köztévé esti híradója elé háromperces propagandafilmeket az öngondoskodásról. Akkoriban ez innováció volt: közvetlen kormányzati propaganda a Magyar Televízióban, a nagy reformer Gyurcsány Ferenc országjobbító szándékainak népszerűsítése arrogáns kioktatás formájában. Tóta W. Árpádnak volt pofája közpénzből leckéztetni a magyar társadalmat a piac és a neoliberalizmus nagyszerűségéről meg a felelősségvállalás fontosságáról, miközben a gazdái brutális adókkal szopatták a vállalkozásokat. Az uniós pénzekhez közemberek már akkor sem férhettek hozzá, a magyarok millióinak Tóta W. Árpád elképzelésével ellentétben pedig nem az öngondoskodás és a minél versenyképesebb programozói ismeretek elsajátítása volt a mindennapos problémája, hanem a puszta megélhetés, a szétrothadó egészségügyi rendszer meg az a tény, hogy hiába dolgoznak, mégsem gyarapodnak úgy, mint az állami pénzből jól tartott gyurcsányista véleményvezér.

Ezt a televíziós formátumot ironikus módon a 2008-as hitelválság söpörte el, amikor a mindenható és mindig mindent jól szabályozó piac meg a Tóta W. Árpád által rajongva tisztelt brókerkaszt a pénzügyi spekulációival és csalásaival csődbe vitte a világgazdaságot. 2008 őszén már nem kerültek képernyőre új részek, így Gyurcsány Ferenc médiapropagandistája már nem magyarázhatta el a befizetett adójukért a bugris magyaroknak, hogy bizony van ilyen, tetszettek volna alaposabban megvizsgálni a banki hitelfeltételeket, meg hát jobban utána kellett volna nézni a devizakockázatoknak. Nem maradt más kommunikációs lehetőség Tóta W. Árpád számára, mint az Index felületén demonstrálni a mérhetetlen közönyét azok iránt, akik elvesztették az otthonukat, és kéjes élvezettel magyarázni, mennyire ostoba hippik azok, akik le akarják állítani a végrehajtásokat egy gazdasági és szociális katasztrófa közepén, amikor egyáltalán nincs munka, és ingatlant sem lehet annak tényleges árán eladni.

Tóta W. Árpád mindig is a balliberális politikai elit lelketlen, szolidaritásra szemernyi hajlandóságot sem mutató kliense volt, úgyhogy soha nem vártam, hogy kiálljon mellettem, amikor politikai okból épp kirúgtak valamelyik munkahelyemről. Ez vagy fél tucatszor megtörtént, és nemcsak Tóta W. Árpádot nem érdekelte, de a politikai törzsének egyetlen szereplőjét sem – hozzám legalábbis csak a káröröm gesztusai jutottak el. Hozzáteszem: a szemközti politikai térfélen sem mutatott irántam senki szolidaritást. 

PÁR NAPJA MÉGIS MEGTALÁLT ENGEM TÓTA W. ÁRPÁD, AKI AZON VAN FELHÁBORODVA, HOGY AZ INDEXEN PUBLIKÁLOK, KONKRÉTAN ÚGY FOGALMAZOTT, HOGY A HÓDÍTÓK ZSOLDJÁBAN ÁLLOK.

Tóta W. Árpád, aki sem velem, sem a magyar társadalommal nem volt szolidáris soha, most azt követeli, hogy tanúsítsak szolidaritást a Telex újságírói iránt, akik nem az utcára kerültek, mint én egykor, hanem az egyik legolvasottabb és legmenőbb internetes felület gazdáivá váltak. Az én szolidaritásomnak a gyurcsányista véleményvezér szerint az volna a kellő módja, ha nem publikálnék az Indexen. De akkor hová írjak? Jelzem ez ügyben Tóta W. Árpádnak, hogy a szerinte piaci alapon működő liberális sajtótól még soha nem kaptam publikálási lehetőséget – bizonyára nem volt eléggé meggyőző referencia a száznyolcvanezres Facebook-felületem. „Cui prodest? Kinek áll érdekében?” – teszi fel a kétezer éve népszerű kérdést Tóta W. Árpád, és egyetlen tartalmi kifogást sem említ az Index felületén megjelent publicisztikáim kapcsán. Vajon kinek áll érdekében, hogy az Index felületén Orbán Viktor feudális rendszerét bíráljam? Ki másnak, mint a Fidesznek – adja meg a választ a Demokratikus Koalíció nevű autoriter szekta háztáji szerzője.

Jelzem Tóta W. Árpádnak, hogy tisztában vagyok az Index tulajdonosi szerkezetével, ugyanakkor azt tapasztalom, hogy ennek a portálnak a kínálatába jelenleg baloldali, centrista és jobboldali vélemények egyaránt beleférnek, még akkor is, ha ez neki kognitív disszonanciát okoz, úgyhogy körmeszakadtáig tagadja. Az Indexen publikál többek közt az egykori nemzeti radikális, ma már konzervatívnak tűnő Vona Gábor, a HVG-ből és a Népszabadságból is ismert történész, Pelle János, a kiváló rendszerkritikus közgazdász, Róna Péter, továbbá számos szerző az Orbán-rendszer közeléből, amilyen például a nagyon érdekes külpolitikai elemzéseket elővezető Demkó Attila. Kár volna elfelejtkezni továbbá az általam nagyra becsült Hajós Andrásról, aki idén ősszel még Karácsony Gergely kampányának színpadi kelléke volt, most meg TikTok-videókat zsűriz az Indexen, Lakatos Márk pedig a makulátlan RTL-es pedigréjével gyárt tartalmat szintén az Index felületére. Különös, hogy az ő szereplésük Tóta W. Árpád szerint mégis elfogadható: ők nem állnak a hódítók zsoldjában, pedig ők szórakoztatva termelnek nézettséget az Indexnek, és nem ellenzéki álláspontokat ismertetnek, mint én.

Számtalanszor elmondtam már, hogy nekem egyedül az számít, hogy szabadon leírhassam azt, amit gondolok. A HVG-nél meg a korábbi Indexnél soha nem kaptam volna meg ezt a szabadságot – ironikus, hogy jelenleg épp az erősen MSZP-s kötődésű Hírklikk, a NER-közeli Index és a Hit Gyülekezete által üzemeltetett Spirit FM rádió biztosítja ezt. Átmenetileg? Az bizony lehet. De hát ilyen a munkaerőpiac. Értelmiségi vagyok, a véleményemből élek, és amíg tartalmi kompromisszum nélkül tehetem: írok. Én nem egy haveri kör tagjaként publikálhatok mindig kitüntetett felületeken, hanem a piacról tartom fenn magam, miközben a szociális igazságosság elvét és szempontjait igyekszem képviselni – ellentétben Tóta W. Árpáddal, aki az elvtársi feudalizmus jóvoltából építgeti az egzisztenciáját, s hirdeti büszkén a piac farkastörvényeit, az „aki hülye, haljon meg” szellemét.

Nos, az enyém bonyolultabb. Én nem állok a kerítésnek sem ezen, sem azon az oldalán – én kívül állok ezen a képleten: az érvényeset és az etikusat, a megvilágító erejűt és a hitelt érdemlően helytállót keresem – ez pedig mindig máshol van, úgyhogy ezért egyetlen országúr sem fizet. Nem védelmezek senkit, és tudomásul veszem, hogy nincs ezen a világon asztal, ahonnan elém falat lehullhat. Arra kérem Tóta W. Árpádot, hogy ne kérje számon rajtam a kutyák erkölcsét, és eszébe ne jusson a hűséges szolgálatát szabadságnak hazudni. Tóta W. Árpád nem a véleményszabadságért aggódik, hanem a neki tetsző vélemény szabadságáért. Tóta W. Árpád nem szolidaritásra szólít fel engem, hanem a maga kutyaságára.

Pár hónapja egy Tóta W. Árpádéhoz foghatóan aljas támadás ért – akkor Orbán Viktor harci ebe, az Origo-publicista Apáti Bence vitatta el a függetlenségemet, a gerincemet és az elemi tisztességemet, mert volt pofám az MSZP-közeli Hírklikkre írni. Most Gyurcsány Ferenc kutyája, Tóta W. Árpád vezeti elő ugyanezt a vádiratot ellentétes irányú gyanúsítgatással – s ahogy Tóta W. Árpád, úgy Apáti Bence sem száll vitába semelyik írásom semelyik állításával. Két érvük van: a közlés helye és a hozzám érkező utalás forrása. Irritálom őket, és azt hiszem, tudom is, hogy miért: egyik törzshöz sem tartozom, úgyhogy engem senki nem füröszt közpénzben, bármelyikük gazdái győznek is jövő tavasszal. Hogy van pofám kívül állni az ő szent háborújukon, amire ráment a huszadik század, és rámegy Magyarország? Kíváncsi vagyok, melyik volna az az orgánum, amelyikben Apáti Bence és Tóta W. Árpád meg tud egyezni, hogy oda függetlenként írhatok. Ja, hogy nincs is ilyen. Ja, hogy ne is írjak? Így már értem.”