Márki-Zay Péter, a Fidesszel szemben álló pártok egy része által létrehozott együttműködés önmagát jobboldali konzervatív-liberálisként meghatározó miniszterelnök-jelöltje rövid időn belül másodszor volt kénytelen felháborodni. Először bő egy hónappal ezelőtt kellett ezt megtennie, amikor a sokak számára meglepetésszerű előválasztási győzelmét követően döbbenten megállapította: lesz még induló rajta és közös listáján kívül az általuk kijelölt játéktéren. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt ugyanis nem kívánt közösséget vállalni a szélsőjobbtól szélsőbalig nyújtózó szivárványkoalícióval. Itt húzódik a demokrácia határa – gondolta –, hiszen a versengés az ellenzéki oldalon csökkenti a kormányváltás esélyét. Csatába indult hát, ám veszített: érvei nem győzték meg a viccpártot a visszavonulásról.
Nem volt elég ez a kudarc, Márki-Zay Péternek ismét harcba kellett szállnia. Történt ugyanis, hogy Gattyán György milliárdos vállalkozó – aki az élet kétségtelenül sok oldala iránt érdeklődött anyagilag jövedelmező módon, ám a politika iránt eddig nem – bejelentette, hogy úgymond megelégelve az elmúlt harminc év politikusait és politikai életét, pártot alapít, és elindul az országgyűlési választáson. Márki-Zay kommentárja rögtön kérlelhetetlen: Gattyán az ellenzéki szavazók megosztására törekszik, tehát ne legyen. Szűnjön meg, ha lehet. Gattyán Györgynek nincs joga pártot létrehozni. Illetve van, de csakis abban az esetben, ha ezzel a kormánypárti szavazókat osztja meg – mondhatjuk, követve az ellenzék gondolatmenetét.
Valójában nincs ebben a logikában semmi meglepő. Hézagmentesen illeszkedik a jogállamiságról és demokráciáról alkotott azon elképzelésbe, amelyben az alkotmányos előírások betartásával megalkotott Alaptörvény és az abból származó sarkalatos törvények minden további nélkül akár sima többséggel vagy akár anélkül is eltörölhetők. Ahol a jogszabályoknak megfelelő eljárás keretében megválasztott vezető tisztségviselők leváltása, eltörlése a világ legtermészetesebb, sőt legprogresszívebb dolga.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
Az ellenzék pedig mit művel? Visszataszító módon kufárkodik a nehéz helyzetben elő intézetis gyermekekkel.
Kiszivárgott felvételen nosztalgiázik Nagy Ervin 2009 „nyugalmáról”. A Tisza-adócsomagja pontosan azt a brutális megszorítási korszakot hozná vissza.
Deák Dániel elképzelhetőnek nevezte a választási együttműködést Magyarék és a baloldal között.
Az újságírás legyik legfontosabb, egyben legnehezebb feladata a választási kampányok idején a zajszűrés és a hiteles tájékoztatás fenntartása.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
Áramellátási vészhelyzet alakult ki az egyik legnagyobb ukrajnai városban.
