„A magyar virtus egyszer már megálljt parancsolt ennek a hordának” – Bódi Ábel a Mandinernek

2021. november 22. 9:00
Az Identitás Generáció vezetőjét az M5-ön futó Kommentár Klub november 14-ei adásához kapcsolódóan az Elkxrtuk című filmről, a 2006-os küzdelmekről, a 2006-1956 párhuzamról, valamint történelmünk mozivászonra kívánkozó nagy eseményeiről kérdeztük.

Láttad már az Elkxrtukat?

Nem, és megmondom őszintén, egyelőre nem is tervezem megnézni.

Miért?

Mert megvannak a saját emlékeim és gondolataim 2006-ról – nem érzem úgy, hogy ezek kiegészítésre vagy korrekcióra szorulnának.

De azt azért fontosnak tartod – gondolom –, hogy a 2006-os eseményeknek mozgóképes nyoma is maradjon.

Igen, mivel felnőtt egy olyan – jövőre elsőszavazóként színre lépő – generáció, aki semmilyen formában nem látta a betonra fagyott szemgolyókat. Tudom, talán túlságosan is szemléletes ez a kép, mindenesetre tény, hogy akkor pecsételődött meg annak a hazug rendszernek a sorsa, amikor az irányítása alatt álló rendőrök révén a sajátjait kezdte el kérdés nélkül ütlegelni.

Nyilvánvalóan nem hagyhatjuk, hogy ez feledésbe merüljön,

ehhez pedig az olyan kultúrahordozók, mint a film, kifejezetten fontos eszközök lehetnek.

2006-ban még te magad is nagyon fiatal voltál. Hogyan épült fel benned az akkori történések képe?

Tizennégy éves kiskamasz voltam, épp csak ocsúdtam politikailag. Emlékszem, épp osztálykiránduláson voltunk, a híradóból tudtuk meg, mi történik. Megrázó volt látni a lovasrohamot, az addig csak történelemkönyvekből ismerős nagyságú utcai fennforgást. Először nem is értettük, mi történik a székháznál, mi ez a balhé, hiszen nem követtük a politikát, azt se tudtuk, hogy létezik egyáltalán őszödi beszéd. Aztán amikor utánanéztem, hogy mi történt Budapest utcáin, összeállt bennem a kép;

hiába próbálták sulykolni, hogy fasiszta csőcselék randalírozott,

egyszerűen az igazságot nem lehetett eltakarni. A családom több ismerőse is kint volt, és én inkább nekik hittem, mint az akkori „közmédiának” és fősodornak. Elképesztően erősen hatott rám mindez – nem tudtam és soha nem is fogok tudni a baloldalra mint hiteles erőre tekinteni, amely joggal pályázhat az ezeréves magyarság vezetésére.

Mit gondolsz az 1956 és 2006 között vont párhuzamról? Helyénvalónak tartod?

Abszolút túlzásnak érzem. 1956 a rémuralom elleni népharag kifejeződése volt, egy idegen hatalom rabláncát lerázni akaró nép szabadságharca, ráadásul véleményem szerint történelmünk legtisztábbja. Az eltiport, immár létében fenyegetett nép egyszer csak azt mondta: elég volt! Kisemmizve álltunk a háború és a Nagy Imre vezette padlássöprések után, sok veterán még a gulágon szenvedett, az Andrássy úton pedig vért ivott a vörös rém. 2006-ban egészen más történt. Gyurcsányék elhazudták az egész kormányzást, a szuverenitásunkat kiszervezték nyugatra, a tüntetés pedig elkerülhetetlenné vált.

A hatalomtól megmámorosodott és hübriszével eltelt államvezetés nem nézett tükörbe, helyette megpróbálta összetörni azt.

A legitimációját teljesen elveszítette, és ez így helyes! Hazánkban a 2006-os események politikai kurzusváltást okoztak, ’56-ban viszont a kommunista rezsimek illegitimitása került napvilágra. ‘56 egy világ számára hozta el a bizonyságot, hogy recseg-ropog a terrorbirodalom, és a hatalma nem lesz örök.

Fotó: Ficsor Márton

Hogy látod, elkészült már AZ ‘56-os film? Vagy ez még várat magára? Mi a véleményed a Szabadság, szerelem című alkotásról?

Az ’56-os események meghatározók voltak az egész családunk számára. Nagyapám épp frissen végzett harckocsizó tiszt volt, és nem írta alá Münnich nyilatkozatát, amiért leszerelték, és csak hosszú évek után rehabilitálták. Vészterhes időszak volt ez a nagymamámnak is, aki október 30-án, a harcok kellős közepén szülte meg nagynénémet a Péterfi Sándor utcai kórház alagsorában. Ezek a történetek elképesztő erővel hatottak rám. Kamaszként néztem meg a Szabadság, szerelem című filmet, és

a moziból már piros-fehér-zöldben izzó szívvel léptem ki.

Óriási szükség van az ilyen művekre – remélem, sok hasonló készül majd, hiszen a téma szinte kimeríthetetlen.

Szerinted mely történelmi korszakokról vagy személyekről kellene még filmet vagy sorozatot készíteni?

Elfogult vagyok! Számomra a végvári időszak pirruszi harcai, a török hódoltságban felnőtt generációk már-már kilátástalan életakarása mindenek felett inspiráló. Bán Mór Hunyadi-sorozatát időszerű lenne mozgóképre vinni, de semmiképp sem filmben, hanem sorozatban, vagy minimum egy trilógia keretében.

Elképesztő lemaradásban vagyunk az önmarketing terén.

Gondoljunk csak bele, Vlad Tepest mindenki ismeri, ahogy Bécs 1683-as ostroma és a lengyel szárnyas huszárok felmentő akciója is mindenki által ismert történet, pedig ezeknél sokkal relevánsabb Nándorfehérvár ostroma, de még Buda 1686-os visszafoglalása is. Egy tömeges migrációval, iszlamista invázióval terhelt korszakot élünk, a történelem csak ismétel, ezért

fel kell elevenítenünk, hogy kik ezek, mit akarnak, és hogy a magyar virtus egyszer már megálljt parancsolt ennek a hordának.

Imádom az Egri csillagok és A koppányi aga testamentuma filmes feldolgozását, nem tudom elégszer megnézni őket – főleg hogy nagyapám és a katonái is részt vettek a forgatáson.

Van olyan film, ami bár „nem a miénk”, ennek ellenére kifejezetten jónak, netán zseniálisnak találod?

Minden egyes film több mint pergő képek a mozivásznon. A hordozott üzenet értéke az, ami meghatároz valamit, messze nem csak a látványvilág. Ezért én nem is tudok elvonatkoztatni egy filmnél attól, hogy mi a tartalom. Hollywood kapcsán viszont nagyon örülök az új Dűne feldolgozásnak. Szerintem kiváló adaptáció, a könyv örök üzenete, a technológiai ellenforradalom gondolata – amiről Csejtei Dezső is ír a Kommentárban –, illetve a Denis Villeneuve által megteremtett képi világ végre valami rég látottat hozott a nyugati filmgyártás szivárványszínű hulladéktengerébe: értéket.

(Nyitókép: Ficsor Márton)

Összesen 67 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"„A magyar virtus egyszer már megálljt parancsolt ennek a hordának” "

"Biztos talaj kell a jövő nemzedékeknek – Fábry Szabolcs a Mandinernek"
A kettőt CSAK EGYÜTT szabad és érdemes nézni.
És minden az oktatással kezdődik.
Nem pedagógus lévén, a szakmai tantárgyak időcsökkentése mellett az iskolai idő
LEGKEVESEBB 20-30%-ÁT
MENTÁLIS FEJLESZTÉSRE,
A TANULÓKAT FOGLALKOZTATÓ (MERT NEM ÉRTIK) A NAPI TÖRTÉNÉSEK,
AZ ÖSSZEFÜGGÉSEK, MOZGATÓRUGÓK FELTÁRÁSÁRA
kell fordítani.
E nélkül, ezek nélkül a jövő kilátástalan és mindig a nyomuló Soros-civil terrorista erő kerekedik felül, folyamatosan gyengítve, majd 100%-ban a maga irányítása alá véve a magyar társadalmat.
Az akkor már csak VOLT MAGYAR TÁRSADALMAT.
Első lépés: minden iskola a reggeleket közös udvari/tornatermi énekléssel, dalolással kezdi, legfeljebb-legalább 10-20 perc terjedelemben.
A tanulók ÖNKÉNTES JELENTKEZÉSE-RÉSZVÉTELE, VALAMINT AZ ÉNEKELT MŰVEK KIVÁLASZTÁSÁT ILLETŐEN.
És a többit találják ki a szakemberek, a szakma.
Egy biztos: mára a világ oly mértékben lezüllött (a tanulókat érő elkurvult hatások, ingerek átvették az irányítást), AMIRE AZ ÉLET FOLYTATÁSÁNAK ÉRDEKÉBEN:
MINDENKÉPP VÁLASZT KELL TALÁLNI.
De nem kipipálandót, hanem ezer százalékban HITELESET.
És ezeket napi szinten, minden nap meg kell vívni.
Amellett, hogy a parlamentnek illő lenne törvényt hozni:
Minden idegen hatalmat, erőt szolgáló - a magyar emberektől anyagi-szellemi értékeket idegeneknek átjátszó, a magyarokat bármiféle értelemben megrövidítő tevékenység: ELÉVÜLHETETLEN,
AKI ILYENBEN RÉSZT VESZ, HALÁLA UTÁN IS, JELKÉPESEN BÍRÓSÁG ELÉ ÁLLÍTANDÓ.
Természetesen a Soros Györgyhöz kötődő "civilekről" ngo-król és a hozzájuk becsatlakozó minden rendű és rangú média, művészetek ecetera első helyen beletartoznak Soros terrorizmusának szolgálatába, a magyarság ellen.

Nem merünk filmeket csinálni az elmúlt évszázadról?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés