Változik-e a Föld klímája?

Írta: Jásdi István csopaki borász, üzletember

Kérdések a klímaváltozásról:

Változik-e a Föld klímája? – tíz éve még ez is kérdés volt. Mára hosszú adatsorok bizonyítják, hogy globális felmelegedés zajlik, gyorsul a víz légköri körforgása és gyakoribbak a szélsőséges időjárási események

Van-e összefüggés a légkör üvegházhatású gázainak növekvő mennyisége és a felmelegedés között? Idősorok, statisztikák, előző éghajlati ciklusok jegéből vett minták az összefüggést vitathatatlanná teszik.

Okozhatja-e a légköri CO2 tömegének növekedése az óceánok vizének elsavasodását? Persze. Annyira egyszerű, hogy még én is értem.

Elegendő oka lehet-e a légköri CO2 és metán mennyiségének növekedése a tapasztalt mértékű felmelegedésnek, a CO2 vizek savasodásának? Úgy tűnik: igen. Elégségesnek tűnnek az erre vonatkozó bizonyítékok.

Okozhatja-e a földtörténetben csak a nagy fajkihalások üteméhez mérhető kihalást a klíma gyors felmelegedése és az óceánok vizének elsavasodása? Más okot egyelőre nem találtunk.

Gyakorol-e bármilyen hatást az emberi tevékenység a széndioxid-kibocsátásra? Háromszáz éve füstölünk szénnel, kőolajjal és földgázzal. Az ipari forradalom és a még mindig zajló demográfiai robbanás korszaka indította be és tartja fenn e folyamatokat.

Ha az emberi tevékenység okozta legalábbis nagy részben, van-e módja az emberiségnek arra, hogy életmód-váltással, önreflexióval megkísérelje visszafordítani a végzetesnek tűnő folyamatokat? Hiszünk benne, hogy képesek vagyunk rá.

Ha ezekre a kérdésekre a tudományos közösség meghatározó része igennel válaszolt, akkor szabad-e hitvitákkal akadályozni az amúgy is alig érzékelhető cselekvést? A helyzet némiképp hasonlít a COVID-vakcinák körül zajló politikai, tudományos és üzleti indíttatású hitvitákra, amelyek máig akadályozzák a járvány elleni fellépés hatékonyságát. 

Mindez nem zárja ki, hogy a felmelegedésnek, a kihalási hullámnak vagy az éghajlati katasztrófáknak egyéb, ma még ismeretlen, akár geofizikai, akár asztrofizikai, akár más az emberiség által nem befolyásolható okai is legyenek. A süllyedő hajó ismert lékeit akkor is be kell tömni, ha lehetnek lékek máshol is.

Számunkra, laikusok számára a tudományos utóvédharcok, katedrák és pályázati pénzek körül zajló csörték soha nem lesznek átláthatóak. Politikai és tudományos tekintélyeket választunk magunknak. Olyanokat, akiknek inkább hihetünk. Olyanokat, akiket munkásságuk igazol, a tudományos közösség elfogad és támogat. 

A cselekvéstől még akkor is végtelen távolságra leszünk. Politikai, piaci akadályokon kell átharcolnia magát minden jó ügynek és végül nekünk magunknak is rá kell jönnünk, hogy saját megszokott kényelmünkből, szabadságunkból is alább kell adnunk, ha eredményt akarunk olyat, amilyet a jövendő generációi joggal várnak tőlünk. 

Hogy biztos-e, ami most egyértelműnek látszik? A következő paradigmaváltásig biztos. Csak azt mérlegelhetjük, melyik tévedésünk lehet súlyosabb. Az, amelyiknek eredménye a kényelmünk egy részének a feladása, vagy a másik: a klímakatasztrófa és a ma ismert emberi civilizáció vége.