Ott, ahol a hatos megáll…

2021. október 25. 17:00

Gável András
Vendégszerző
Nemet kell mondani a keresztet sarlóra-kalapácsra cserélők szellemi utódaira.

Emlékszem, 2002–ben, a Kossuth térre összehívott nagygyűlésen olyan deresedő hajú tanúkkal találkozhattam, akik átadtak nekem valamit abból, amit a szabadság és összefogás jegyében érezhettek annak idején ugyanott – amikor az én apám még csak tizenhat volt, és vidéki srácként túl sokat nem élhetett át a budapesti eseményekből.

Nem láthatta a körúti villamost kilőve és barikáddá nemesülve. De ismerhette Lajtai Lajos Hétre ma várom a Nemzetinél… című, közkedveltté vált dalát.

1956-ban ez a villamos megállt. Mert megállították.

Valamin változtatni kellett, mert az Isten valóságát nélkülöző hatalom által megkövetelt szólamok szembementek mindazzal, ami a jóérzésű emberek lelkében még élő hit és valóság volt. Szembement az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus összes ajándékával is. Ezek mind plusz megerősítést adhattak ahhoz, hogy életben maradjon az igazság.

Börtönben megkínzott és rejtélyes körülmények között agyonvert papok vérükkel öntözték a szabadság új virágát. Tízezernél is több, utcára lökött magyar szerzetes civil ruhás kovászként kelesztette a magyarság tápláló kenyerét,

hogy Mária országa éhen ne vesszen,

miközben istentelen böjtre fogják a vöröscsillag-vallás kíméletlen álpapjai. És mégis: a működésképtelenné tett, ruháitól és vagyonától megfosztott sarus egyház új utakat keresett a feltámadás örömhírének továbbadására.

Fotó: Lázár Árpád (1932-2001)

A képen látható villamosról eszembe jutnak azok az általam megélt, ifjúkori tüntetések – akár 2002-ben –, amikor istenhitből táplálkozva

újra nemet kellett mondani a keresztet sarlóra-kalapácsra lecserélők szellemi utódaira.

Akkor anyám lógott ki a hatos sárga villamos hideg ellenére teljesen lehúzott ablakán – többféle aspektusból féltve a jövőt –, és azt kiáltotta nekünk, a tömegben elszántan masírozó, igazságérzettől felfűtött fiainak: „gyerekeim, gyertek haza!”

Azóta ha a körúti villamost látom, vagy a Kossuth tér felé visz az utam, eszembe jut az egyik velem tüntető barátom válasza, akinek akkoriban már gyermekei voltak, és bele akarta vetni magát a tüntető tömeg kemény magjába. „Ne menj be a tömegbe, várnak a gyerekeid otthon!” – mondtam neki, amire ő csak annyit felelt:

„éppen miattuk megyek be!”

„Hétre ma várom a Nemzetinél, ott, ahol a hatos megáll.” A hatos megáll.

***

 

N

Nyitókép: Lázár Árpád / Réz Johanna
(A jelen cikkben közölt képek bármilyen – akár digitális, akár nyomtatott – közlése, beleértve az egyes képek részleteinek felhasználását és közlését is, kizárólag az eredeti fényképfelvételek tulajdonosának, Kemenes Tamásnak az előzetes írásbeli hozzájárulása birtokában lehetséges!)

A Mandiner 1956-os ünnepi sorozatának további részeit (bennük korábban soha nem publikált fényképekkel) IDE kattintva olvashatja el.

Összesen 28 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Isten, hazánkért térdeplünk elődbe.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés