Nagy gondban van Neo, ha kilép a Mátrixból – Keanu Reeves új mozija finoman szólva sem sikerült jól

Van a magyar filmtörténelemnek egy mélypontja, a Steiner Kristóf forgatókönyvéből született Álom.net, amelyben tényleg minden katasztrofálisra sikerült. A sztori, a humor, a színészi játék, az alapkoncepció, a rendezés, egyetlen értékelhető momentuma sincsen. Még technikai értelemben sem, a világosítója például elkövette azt a hibát, hogy a platinaszőke főszereplő az egyik jelenetben egy fehér fal előtt áll, és csaknem kiégett a kamera, ahogy a lány haja egybemosódott a háttérrel. Valószínűleg az utóbbi szakember azóta álnéven Amerikában talált állást magának, és őt szerződtették le az Outcome-hoz, mert vizuális értelemben ilyen csúnya filmet ritkán látni. De bár ez lenne a legnagyobb probléma.  

adott egy rendkívül népszerű sztár, akit elkerültek a botrányok, a közönség egyöntetűen imádja művészként és emberként egyaránt, majd váratlanul egy fülest kap arról, hogy egy lejárató videó fog megjelenni róla. Fogalma sincs, miről lehet szó, ezért végiggondolja az addigi életét, felkeresi mindazokat, akiket korábban megbánthatott, miközben a válságstábja is folyamatosan nyomoz, mivel állhatnak elő ellene, ám folyamatosan lyukra futnak. 

Ebben a témában rengeteg potenciál rejlene, kezdve attól, hány, utólag bizonyíthatóan ártatlan embernek tette tönkre a karrierjét a metoo-kampány, és mennyien lehetnek azok, akik valóban borzalmas bűnöket követtek el, csak sikerült a botrány kirobbanása előtt anyagilag elsikálniuk az ügyet. Viszont valószínűleg már most többet gondolkoztam azon, mit is lehetne kihozni ebből a tematikából,

A látottak alapján úgy képzelem el, hogy jelenleg épp olyan fékevesztett partizós életmódot folytat, mint A Wall Street farkasában, és egy mámoros éjszakán előadta a barátainak a hagymázas koncepcióját. A cimborái pedig vagy szintén be voltak állva, vagy féltek attól, hogy esetleg megsértik a sztárt, ezért bátorították, hogy ,,ez zseniális, ember, csináld meg!”. Hill pedig másnap reggel kijózanodva rögtön a tettek mezejére lépett, nem bíbelődött azzal, hogy kicsit átgondolja a forgatókönyvet, gondolta, hogy a hiányzó részeket majd betömi poénokkal, és az első keze ügyében lévő telefonnal neki is látott a forgatásnak. 

Az is eszébe jutott, milyen szuper lenne, ha minél több híresség feltűnne a filmben legalább egy-egy kisebb szerep erejéig.

elmondta neki, hogy ha már szerepelt az említett A Wall Street farkasában, akkor most igazán tiszteletét tehetné ő is pár jelenetben. Mintha annak idején a színész tett volna szívességet a rendezőgéniusznak és nem fordítva, utóbbi azonban úgy döntött, hogy jobb a békesség, és rászán az ügyre egy délutánt. 

Hill pörgette tovább a telefonjában a névjegyzéket, és felcsillant a szeme Cameron Diazt meglátva. Az nem számít, hogy Benji Maddenre egykor a legtöbben úgy hivatkoztak, mint a szebb napokat látott színésznő férjére, míg manapság egyre többek azonosítják az egykori szexdívát a Good Charlotte gitárosának a feleségeként, ide jó lesz, gondolta a rendező. 

Mindez persze csak fantazmagória, arra vonatkozóan már ötletem sincs, miként vette rá Keanu Reevest a főszerepre, a színész azonban papíron a lehető legtökéletesebb választás. Ugyanis míg Chuck Norris kapcsán mindig az emberfeletti ereje kapcsán viccelődtek, a sztár már megmosolyogtatóan sokszor kerül a bulvárlapok címlapjára azzal, hogy milyen jó fej és közvetlen: hol a gázsija nagy részét utalja át az alulfizetett munkatársainak, máskor kiscicákat ment meg.

És vicces belegondolni, hogyan fogadná a közvélemény, ha a valóságban is kiderülne róla, hogy igazából közel sem olyan kedves figura, mint ahogyan azt milliók gondolják. 

A gond az, hogy bár nem lehet nem kedvelni, ő leginkább egy filmsztár és nem színész. Erős jelenléte van, de ha nem egy hollywoodi csinnadrattában játszik, akkor egyszerűen képtelen komplexebb emberi érzelmeket kifejezni. Az Outcome-ben is csak járkál fel-alá egyik helyszínről a másikra értetlen fejjel, mintha maga sem tudná, mit is keres ebben a filmben. 

Miként Jonah Hill sem tudja, pontosan mit is szeretne megfogalmazni. Az egyetlen társadalomkritikus pillanat a másfél óra alatt az a jelenet, amelyben azt sejtik a szereplők, hősünket biztosan azzal próbálják majd befeketíteni, hogy pályakezdőként egy tinivígjátékban gésának öltözött, ez pedig a mai woke világban ugye már kulturális kisajátításnak, sőt, mi több, rasszizmusnak számít. 

Ezt leszámítva ostoba poénok, súlytalan, dögunalmas minidrámák sorát kapjuk, semmi nem vezet sehová. De cserében, mint említettem, a képi világa is csúnya: vagy kiégeti a retinánkat egy reflektor, vagy alul van fényelve – mondanám, hogy biztosan egy gyakornokra bízták ezeket a feladatokat, de hát ahhoz a pozícióhoz is le kell húzni pár évet bukás nélkül egy filmes egyetemen. Az pedig külön érdekes kérdés, vajon milyen megfontolásból finanszírozott éppen az Apple egy olyan filmet, 

Outcome – amerikai dráma, vígjáték. Elérhető az Apple Tv kínálatában. 

Nyitókép: Outcome. Forrás: Apple Tv