Kedves brit rendőrbohócom!

„Bizony! Brit egyenruhástól ilyen komédiát utoljára talán a Fekete Viperában láttunk, és te most megannyi kis Baldrickként iszkoltál kifelé a lengyel-magyar szektorból, ahová meggondolatlanul beleparancsoltak a feletteseid.

Persze érthető, hogy jó előre fented már a gumibotodat meg a fekete viperádat a Nyugat legújabb untermensch kiirtandó rabszolgafajára, a kelet-európai rasszista barbárokra.

Hosszasan tanulmányoztad Münchenből a németek júniusi remek haditervét, és hát ki mástól vennél át sikeres júniusi haditerveket, mint tőlük. Gondolom a München név is ismerősen cseng számodra, annak ellenére, hogy a kontinens földrajzában aligha vagy jártas.

Hadd mondjak akkor még két földrajzi nevet. Bizonyára Waterloora készültél, amikor ösztrogéntől felpumpálva megpróbáltál bejönni a fiaink közé, hogy ott mindenféle, szerinted rasszista (szerintünk viszont egyáltalán nem olyan) drapériára vadásszál. A sors véletlen összjátéka, a hadiszerencse meg a mostanában eléggé látványos punciságod miatt viszont leginkább valami Dunkirkre hasonlító dolog jött össze, mert pechedre nemcsak a fiaink, hanem a fiaink bratyói is ott voltak. Tudod, akik életben tartják neked azt a kis élhetetlen szigetedet. 

Te szánalmas csicskagyász, te! Tudod, hogy hívják mifelénk azt, aki ólmosbottal a kezében bemegy valahova rendet csinálni, és ököllel zavarják ki? Te csíra! Azt hittük itt a nagy szeptemberi letargiánkban, hogy kínunkban ismét a focicsapatunkon fogunk röhögni, és pont ezért köszönjük neked, hogy beugrottál a helyükre.

Rajtad aztán tényleg minden keserűség nélkül tudunk mókázni. Amint nyomorult balfaszként, magad mögött érezve a világ összes pénzét és hatalmát, megpróbáltál érvényt szerezni a Szent Melegfekete Igazságnak, hogy aztán néhány keménytökű keleti Hidegfehér elzavarjon téged a gecibe… Ha nincs a meccs, ami jobban érdekelte őket a nyomorék, kétségbeesetten kotródó fejednél, most már valahol Iverness környékén hátrálnál előlük.”

Fotó: MTI/Kovács Tamás