Európa ma bűnben él – Semjén Zsolt a Mandinernek

Kacsoh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.

Hány trófeája van otthon?
Van egypár... Apám, nagyapám, dédapám is vadászott, de a fiam trófeái is nálam vannak. A világkiállításon egyébként meg lehet nézni egy valódi érdekességet is, amit Lázár János barátom meghívására ejtettem el az ő földeáki területén. Gáláns gesztus volt, hogy átengedte nekem. Ez az életbakom, „Lebensbock”, ezért gondoltam kiállítani.

Azt nyilatkozta korábban, hogy aki ellenérzésekkel viseltet a vadászat iránt, lényegében a saját őseit is megtagadja. Nem túlzás ez?
Mindannyiunk őseinek 99 százaléka vadászott, és ha nem lettek volna sikeres vadászok, mi most nem lennénk itt… Tehát a vadászati szenvedély antropológiai örökségünk, ezért ez nem szorul magyarázatra, az viszont igen, ha valaki megtagadja, és előítéletes  ellenségességgel viszonyul a vadászokhoz.

Az ellenzék kommunikációjában a téma mégis úgy jelenik meg, mint valami kiváltság. Urizálás. Alighanem vannak szép számmal, akik egyetértenek ezzel.
A magyar vadászközösség ugyanúgy rétegzett, ahogy maga a magyar társadalom. Mivel a vadászati jog a földhöz kötődik, jó részük helyi gazda. Azt kell világosan látni, hogy fenntartható vadászat nélkül nincs se erdő-, se agrár-, se vadgazdálkodás. Ráadásul nekünk Hunorra és Magorra vissza­menő nemzeti örökségünkről van szó, a csodaszarvastól a turulig minden a vadászathoz kötődik, az Osztrák–Magyar Monarchiában pedig a világ legmagasabb szintű vadászati kultúráját értük el. Gondoljunk csak Széchenyi Zsigmondra, Kittenberger Kálmánra vagy Fekete Istvánra – rájuk minden magyar ember büszke lehet, függetlenül attól, hogy vadászik vagy sem.

De azért a budapesti rendezvényre nem kevés állami támogatás is jutott – ezt is sokan felrótták a kormánynak. Erről mit gondol?
A vadászati turizmus komoly nemzetgazdasági bevételt jelent a hazának. Nemcsak a szoros értelemben vett 
vadásztatás, hanem a szállodától az étteremig sok minden. Ráadásul a legfizetőképesebb vendégeket viszi az ország legkevésbé urbanizált szegleteibe. A világkiállítással soha nem látott lehetőségünk van lélegzet­elállító természeti és kulturális értékeink bemutatására, Magyarország propagálására!

Ötven éve volt legutóbb vadászati világkiállítás Magyarországon, egészen más világpolitikai helyzetben. Lehet mégis párhuzamot vonni a két esemény között?
Nemcsak Leonyid Brezsnyev volt itt akkor, hanem Fülöp herceg is, és például Franz Josef Strauss is bekapcsolódott a magyar vadászatba. Akkor nyílt meg Magyarország számára a nyugati hitelfelvétel lehetősége – hogy ezt ma hogy értékeljük, az más kérdés. Sőt az emigráció egy része is hazajöhetett vadászni. Tény, hogy Kádár – három évvel a prágai bevonulás után – a vadászati világkiállítással elkezdte konszolidálni Magyarországot. Persze nekem szegezték a kérdést, hogy akkor az 1971 ötvenedik évfordulóján rendezett mostani világkiállításunk a Kádár-rendszer apoteózisát jelenti-e.

Azt jelenti?
Nem. A vadászati világkiállítás az örök vadászatról, annak kultúrájáról, a legendás magyar vadgazdálkodásról szól. Az ellenzék károgása egyáltalán nem zseníroz. Ha rá hallgatnánk, se vadászati világkiállítás, se Nemzetközi eucharisztikus kongresszus, se demográfiai csúcs, se nemzetközi sportesemény nem lenne. 

Említette az eucharisztikus kongresszust – miről beszéltek Ferenc pápával, amikor elbúcsúzott tőle a repülőtéren?
Amit elmondhatok, hogy a Szentatya meghatott volt, és köszönetet mondott. Megkockáztatom, meglepte az esemény szervezettsége, és megérintette a mély lelkisége. A pápai szentmisén a Hősök terén legalább kétszázötvenezren voltak, érezni lehetett a Szentlelket! Szóba hozta, hogy visszatérne egy hosszabb apostoli látogatásra Magyarországra. Áldását és imáját kértem, mire megfogta a kezemet, és azt mondta: „Imádkozz értem!” Megrendültem, és Szent Josemaría Escrivá szavai jutottak eszembe: „Az imádság mindenható, még a tied is.”

A beszámolók szerint nem került szóba, de esetleg érzékelhető volt némi feszültség amiatt, hogy a pápa nem osztja a magyar jobboldal álláspontját a bevándorlással kapcsolatban?
Nem. De kezdjük az alapoktól! Arról, hogy ki lesz a pápa, alapvetően a Szentlélek dönt, akinek érdemes bizalmat adni! Akkor is, ha olykor imádságos lelkülettel sem értjük a Szentatya minden lépését. Más az ő és más egy magyar politikus szempontja, mert más az állapotbeli kötelességünk. A Szentatyának az egész világegyház a horizontja, így például a favelák sorsa is. Mi csak azt mondhatjuk, hogy mi, középosztálybeli közép-európaiak is figyelmet kérünk az egyház részeként. Magyar politikusként a mi állapotbeli kötelességünk  az, hogy megvédjük a saját népünket, megőrizzük a kultúránkat. Az egyetemes keresztényi kötelességünknek pedig úgy teszünk eleget, hogy az üldözött keresztényeket támogatjuk. Megjegyzem, sokkal nagyvonalúbban, mint a gazdag nyugati országok. Különben a pápa tanítását a katolikus hitletétemény egészének a fényében kell értelmezni, nem pedig szövegösszefüggésből kiragadott mondatok, újságírók cikkeinek bombasztikus címei alapján.

Karácsony Gergely főpolgármester a kongresszus idejére plakátokat tetetett ki, melyeken a pápát idézte: „Ha egy ember meleg, keresi Istent, és jó szándékú, ki vagyok én, hogy elítéljem?”
A katolikus tanítás szerint a bűnös emberben meg kell különböztetni az embert, akit szeretünk, és a bűnt, amit elítélünk. A kinyilatkoztatás alapján a megvalósult homoszexualitás bűn. Megjegyzem, a házasságtörés is az. Az embert tehát szeretem és elfogadom, de katolikusként a bűnös életállapotát semmiképp sem, pláne nem mint helyes és szép dolgot.

Ebből következően egy katolikus politikus kimehet a Pride-ra?
Nem volna helyes, mert a politikában a megértés és az egyetértés nagyon közel van egymáshoz. A látszata sem engedhető meg annak, hogy a bűnt erénynek tekintjük. Persze az állam a pride-osokat is meg kell védje az erőszaktól, és azt csinálnak a magánéletükben, amit akarnak – majd elszámolnak Isten előtt, ahogy tudnak.

Uniós vezetők és jogvédők szerint a gyermekvédelmi törvénnyel kriminalizálja őket a kormány.
Csakhogy ez nem igaz, és akiket említ, nem „jogvédők”, hanem lmbtqstb politikai aktivisták. Egyébként pedig az egész ügy jó példa arra, hogy egyes emberek a saját deviáns élethelyzetükből csinálnak politikai ideológiát… Nekem katolikusként jogom és kötelességem a bűnt bűnnek nevezni, és nincs az a hatalom, ami arra kényszeríthetne, hogy a bűnt erénynek mondjam.

Egy katolikus hívő nyilván mondhat ilyet, de egy miniszterelnök-helyettes is?
Persze. Keresztény vagyok és történetesen politikus is. Jogom és kötelességem értékrendemet lelkiismeretem és legjobb tudásom szerint megjeleníteni a politikában. Ha ezt nem tehetném, akkor mintegy skizofréniára akarnának kényszeríteni. Heller Ágnes mondta egyszer, hogy nem használhatom a parlamentben azt a szót, hogy bűn. Ez abszurd és kirekesztő. Én nem vontam soha kétségbe, hogy ő politizálhat marxista alapon. Én meg politizálok keresztény alapon. Tehát ahhoz ragaszkodunk, hogy a homoszexuális kapcsolatot ne hívják házasságnak, mert ez kötött, megszentelt fogalom, és hogy ne fogadjanak örökbe gyereket, mert a gyermek egészséges fejlődéshez való joga erősebb, mint a meleg párok gyerekekre való igénye. A gyermekeket pedig kötelességünk megvédeni mindenfajta szexuális propagandától. Szülőként ragaszkodom ahhoz, hogy az én gyerekem énrám tartozik, és ne férjen hozzá semmiféle általam nem akart ngo.

Jelen állás szerint Brüsszel ezermilliárdokat tart vissza az lmbtqi emberek jogsérelmére hivatkozva. Érdemes belemenni egy ilyen konfliktusba úgy is, hogy a magyar iskolákban nem jellemző a meleglobbisták tevékenysége?
Nyugaton óvodákba mennek be transzvesztiták, Skóciában gyermekeknek adhatnak hormoninjekciót. Nem szabad megengedni, hogy a lábukat betegyék az ajtórésbe! Ha egyszer hagyjuk, nem lesz megállás, ugyanúgy, mint ha feladjuk az egy férfi – egy nő természetrendi és keresztény civilizációs alapállást. Ha két férfi házasodhat, mondjuk három miért nem? Hol lesz ennek a vége? Az állam nem azért támogatja a házasságot, hogy az állampolgárok szexuális önmegvalósítását finanszírozza, hanem mert a gyermek családban születik, nevelkedik, biztosítva ezzel a társadalom és a nemzet fennmaradását.

Mennyire csökkenti a kormányzati álláspont hitelességét ebben a témában a Szájer-ügy? 
Semennyire. Ha valami igaz, az akkor is igaz, ha az azt hirdető emberileg megbicsaklik. A Pitagorasz-tétel akkor is érvényes, ha a matektanár alkoholista.

A demográfiai csúcson elhangzott, hogy a gáláns családpolitika ellenére nem következett be demográfiai fordulat, legalábbis egyelőre. Érdemes folytatni?
A termékenységi mutató javult, a házasságkötések száma nőtt, az abortuszoké csökkent, amit Ferenc pápa is értékelt. Ez így van, de még ha nem volna is így, akkor is ez lenne a helyes politika, mert a cél a nemzet fennmaradása.

Az ellenzék a tíz éve változatlan családi pótlékot emelné. Miért nem támogatják?
Az állam költségvetési forrása véges, nem lehet mindig minden adót csökkenteni, a juttatásokat pedig folyton növelni. Azt a családtámogatást kell elsősorban bővíteni, amely a munkára is ösztönöz. Tehát a munka után járó adókedvezményeket, amit nevezhetünk családi adózásnak is. A normális családpolitika lényege, hogy azokat kell támogatni, akik a gyerekekért élnek, és nem azokat, akik a gyerekekből akarnak megélni.

Abban sincs igazság, hogy a jelenlegi szisztémában a tehetősebbeknek több forrás jut, jobban ki tudják használni például az adókedvezményeket?
Épp a KDNP javaslatára módosítottuk úgy a törvényt, hogy akiknek több gyerekük van, de alacsonyabb a fizetésük, és így nem tudják kihasználni a teljes kedvezményt, azok ezt a járulékoknál is érvényesíthessék. Ez egyedülálló a világon.

Lehet egy számjegyű a személyi jövedelemadó?
Nyilván szükség van a jogosan elvárt béremelésekre, ahogy a családtámogatások további bővítésére is, márpedig mindehhez szükség van adóbevételekre, de célként helyesnek tartom.

Nemzetpolitika. Korábban arról beszélt, a trianoni diktátumhoz való egyedüli helyes viszonyulás, ha meghaladjuk. Hogyan?
A Trianonra ma adható reális válasz: a nemzet közjogi egyesítése az állampolgárság által. Ez megtörtént, több mint egymillió-egyszázezer nemzettársunk vált honfi­társunkká! Nekem ez személyes életcélom is volt, hiszen édesanyám erdélyi, jórészt ő fordította le magyarra a román állam­polgársági törvényt. Románia kiterjesztette a román állampolgárságot Moldáviára, így kegyelmi pillanat adódott, s azt tudtam mondani Băsescu elnöknek, annyira kiváló a jogszabályuk, hogy átvesszük. Ma már nem létezik a „kisantant szorítása” sem, Szerbiával teljes kiegyezésben vagyunk, Szlovákia partnerünk a visegrádi szövetségben, és a románokkal való együttműködés sem rajtunk múlik. Magyarország 1990-ben a Kárpát-medence leggyengébb országa volt, most sok tekintetben a legerősebb. Egy nagy közös építkezésbe próbáljuk egybeszervezni Közép-Európa népeit. Ez Trianon meghaladása.

Ki lenne a kormány számára az ideális kihívó listavezető a jövő évi választáson?
A kérdés már rég eldőlt. Soros Györgyék – és a baloldalt kézben tartó Gyurcsány Ferenc – mesterterve az, hogy Karácsony Gergelyt teszik miniszterelnök-jelöltnek, Dobrev Klárát meg a külügyminiszteri székbe szánják, aztán a nemzetközi liberális mainstream által építik, majd Karácsonyt gyorsan lemondatják, és így akarják Gyurcsánynét választás nélkül miniszterelnöknek. Karácsonyról egyébként nekem mindig gyerekkorunk Brumi-könyveinek egyik szereplője jut eszembe: Panasz Muki. Maga a megtestesült szerencsétlenség. (Az interjú egy nappal Karácsony Gergely visszalépése előtt jelent meg – a szerk.)

Akkor miért ő mégis nekik a megfelelő jelölt? Ez nem ellentmondás?
Mert ő se karakterében, se politikai tartalmában nem létezik. A mostani ellenzék a reformkommunisták és a reformfasiszták szövetkezése, márpedig aminek nincs tartalma, arra leszavazhat mindkét tábor. Dobrevre nem szavaznak a fasiszták, Jakabra a libsik. Ezért kellett egy olyan valaki, aki „nincs”.

Ismét előkerült a huxit témája. Van esély arra, hogy a sok vegzatúra és vita miatt elhagyjuk az Európai Uniót? Egyes ellenzéki politikusok szerint Orbán Viktor erre készül.
Magyarország volt az EU előtt, és lesz az EU után. Az Európai Unió nem a magyar történelem célja, hanem a megmaradásunk egy eszköze. De Magyarország akkor is az EU összedrótozásán fog küszködni, ha már darabjaira hullik az egész. Nem azért, mert sok szeretnivaló van rajta – megjegyzem, az alapító atyák a keresztény civilizációra és a nemzetállamokra épülő Európai Uniót álmodtak meg. A mostani EU bűnben él, bár nem bűnben fogant. Értékrendi közösséget – a neomarxista ideológia mainstreamje miatt – sajnos már nem jelent, mert ami valóban érték, így a keresztény civilizáció, azt Brüsszelben megtagadják, amit pedig ehelyett értéknek próbálnak beállítani, például lmbtqstb propaganda az iskolákban, az szimpla deviancia. Az sem igaz, hogy több pénzt kapunk, mint amennyit befizetünk, ha leszámítjuk a német nagyvállalatok által ebből lefölözött és az országból kivitt pénzeket. A maradás végső – és perdöntő – érve az egységes piachoz való szabad hozzáférés. Mivel egy tíz­milliós, exportorientált ország vagyunk, nekünk ez az alapvető nemzeti érdek. Ez a realitás. Mivel említette Tria­nont, megjegyzem: ha ma is fennállna az EU-nál sokkal természetesebb – földrajzi, történelmi, mentalitásbeli – egység, az Osztrák–Magyar Monarchia, akkor persze kinek kellene az EU?

 Személyesen

*** 

Nyitókép: Földházi Árpád