Egy még alapvetően a Kádár-korból való, majd az MSZP–SZDSZ-koalíció által békén és helyén hagyott réteg. Az úgynevezett karámlogika tartotta egyben ezt az elitet, amely a hetvenes évek végén már a haszonélvezője volt az akkori, enyhülő kádári kultúrpolitikának. Ugyanazok a nevek köszönnek vissza, akiknek jól ment régen, és jól megy most is.
Talán nem az anyagiak, hanem elvek és eszmék vezérlik őket?
Örülnék, ha léteznének elvek, és létezne elvhűség a balliberális térfélen. Mert ha ez így lenne, akkor nem jött volna létre a mai szivárványkoalíció. Olyan emberek és erők léptek itt szövetségre, akiket az állítólagos elveik amúgy nagyon nem engednének szövetségre lépni. Már az SZDSZ-nél megtört az elvszerűség, hiszen ők kijelentették, sohasem borulnak össze szocialistákkal. Aztán dehogynem! Azóta a túloldali térfélen nem lehet eszmékről beszélni.”