„A baloldal eszköze a düh” – médiavita a European Conservative konferenciáján

A European Conservative őszi lapszámának bemutatóján, melynek első paneljéről itt írtunk, szóba került a konzervatívok és a média is, ez a második kerekasztal-beszélgetés témája volt. A Batthyány Lajos Alapítvány budai székházában szervezett vita résztvevői Francesco Giubilei olasz politológus, Anne-Élisabeth Moutet francia újságíró, Birgit Kelle német újságíró, Szalai Zoltán, a Mandiner lapigazgatója és David Martin Jones történész voltak, a moderátor Heltai Péter, a Corvinák főszerkesztője volt.

A médiáról szólva Giubilei kijelentette:

A tengerentúli média központja New York, és már az amerikai vidéket sem értik, de ugyanez vonatkozik Európára. Olaszországban a média csak a nagyvárosok elitjének álláspontját tükrözi, a vidéket nem hallgatják meg. Így nem lehet megérteni olyan jelenségeket, mint Donald Trump vagy a Brexit. A média a konzervatív eszméket szélsőségesként festi le. A nyugati konzervatívok dolga nehezebb, mert nincsen jobboldali sajtójuk vagy intézményeik, mint Magyarországon.

Moutet megerősítette angolszász újságokba író újságíróként, hogy létezik elfogultság a médiában, noha ezek az emberek nem mindig tudnak róla. Felidézett egy esetet, amikor egy kanadai lapban lényegében arról írtak cikket, hogy a kelet-európaiak barbárok, akik nem rendelkeznek ugyanazokkal az értékekkel, mint a nyugatiak. De a vidéki amerikaiakat is képesek így leírni, Bibliát lóbáló, fegyvereket markolászó emberekként.

köztes teret kell létrehozni azok számára, akik ismerik a baloldali előítéleteket, de meg akarnak változni.

Szalai Zoltán kiemelte, hogy a rendszerváltás után főleg nyugati vállalkozók vásárolták be magukat a magyar médiába, természetesen a profitot keresték. Nem akarták megváltoztatni a szerkesztőket, inkább megtartották a tapasztalt korábbi kommunistákat. Másrészt volt egy megállapodás a kommunista szerkesztők és a nyugati cégek között, miszerint a profitot vihetik, míg a lapok tartják baloldali-liberális irányvonalukat. Így a média többsége a rendszerváltás után is baloldali-liberális maradt, alig 10%-a volt a lapoknak jobboldali. 2010 után a helyzet változott, bár még mindig nem igaz, hogy a lapok többsége jobboldali, de a média ma már sokszínűbb. A jobboldali újságírók is büszkébbek, minőségi munkát végeznek. 

Kelle azzal kezdte, hogy a német média nem olyan rossz, mint amilyennek kívülről tűnik. Szerinte nem lehet csak a baloldalt vádolni azért, mert a konzervatívok oda kerültek, ahol vannak, a jobboldalnak is vannak hibái. A konzervatívok nem hitték, hogy valaha kisebbségbe kerülnek, és ezért most 20-30 éves lemaradásban vannak. A baloldal mindenhová bevonult, nem csak az akadémiai életbe. A média is megváltozott az utóbbi évtizedekben, az internet szerepe megnőtt, és míg a baloldal gyorsan meghódította ezt a területet, addig a jobboldal papírra nyomtatva küzd milliókat elérő influencerek ellen. Kelle szerint fontos fenntartani a vitát, a múltban az ő előadásait is megzavarták. Az idősebb baloldaliakkal lehet beszélni,

Jones szerint a reneszánsz és a reformáció nagy írói mind elkötelezettek voltak egy projekt mellett és képzett kommunikátorok voltak. A média mindig is egy technológia volt, egészen a huszadik századik pedig konzervatív volt.

A wokeness a hatvanas évek radikálisaitól indult ki, a frankfurti iskolából, azoktól a marxistáktól, akik a gazdaságból átmentek a kultúrába. Ezek a kritikai elméletben hívők akkor arra panaszkodtak, hogy a média konzervatívok. Azóta valami történt, és a médiát átvette a baloldal. Az intézetekbe vezető nagy menet nagy változást hozott, és a médiát is érintette.

például ha valaki kritizálja a bevándorlást, akkor felháborodottan lerasszistáznak. 

Heltai feltette a kérdést, hogyan lehet megjelenni jobboldaliként a közösségi médiában. Giubilei szerint nagy hiba csak egymással beszélni, el kell érni a nem jobboldaliakat, a fiatalokat is. Mikor nemrég cikket írt a marihuána legalizálása ellen, sok dühös üzenetet kapott Instagramon fiataloktól.

Kelle szerint a többség véleménye és a megjelenő vélemények között nagy szakadék tátong. Mint érvelt, Németország nem baloldali ország, csak a médiája az. A hétköznapi emberekben nagy igény van, hogy konzervatívokat lássanak a médiában. Moutet hozzátette, hogy a hagyományos és a közösségi médiát is meg kell hódítani, de a közösségi médiát ellenőrizhetetlen emberek uralják, akik eldöntik, mit mondhatunk, és mit nem.

Moutet úgy látja: a közösségi média közszolgálat, és el kell érni, hogy a kormányok ellenőrizzék. Szalai szerint az online média olyan, mint az ipari forradalom gépei. Minőségi újságírást kell végezni minden műfajban: jó vélemények, interjúk és tényfeltárás.

ha valaki inaktív, azt az algoritmusok hátrább sorolják.

Jones a fentiekhez azt tette hozzá, hogy nem csak a média baloldali, de az elitek is. A kérdés, hogy a kormány mit tesz az oktatás, az elitek és a média elfogultságával szemben. Egy újabb terület a levéltárak, amelyek a gyarmati időkből tartalmaznak iratokat. Mivel ezek a baloldal szerint rosszak, ezért felmerült, hogy a fiatalokat, akik ott kutatnak, magyarázó üzenetekkel kell nevelni.

Fotók: Rakó Alex