Augusztus 24-én, nyolcvanéves korában meghalt Charlie Watts, a Rolling Stones dobosa. Annak, aki a zenéjükön nőtt fel, tragikus, nehezen felfogható hír. A generáció lassú elmúlása, amely öt-hat évtizeddel ezelőtt azt hirdette, „remélem, meghalok, mielőtt megöregszem” (Pete Townshend), alkalmat ad arra, hogy mérlegre tétessék, mi marad utána.
Molnár Tamás 1985-ben Amerikában azt írta, hogy „a kultúra akármit jelenthet, ami csak feltüzeli néhány ember képzeletét. Így kultúra a rockkoncert […], a kábítószeres kultúra is és a többi szubkultúra […], ezek a jelenségek az alapjaitól és a hagyományaitól elszakadt társadalom azonnali kielégülését szolgálják, amely […] csak az összefüggéstelent, a formátlant, a visszataszítót keresi”.
Minden tisztelet Molnár professzoré, de talán elhamarkodottan ítélkezett. A hatvanas évek ellenkultúrája valóban a társadalmi rend felforgatását tűzte ki célul, zavaros, inkoherens világképpel, amelyben akár szélsőbaloldali eszmék is elfértek ott, ahol a kommunizmus valóságát nem tapasztalták meg az emberek. De akinek a lázadók generációjából a tehetségen kívül esze is volt, az hamar felismerte annak a visszásságát, ha a fiatalok körében élvezett népszerűségét mások politikai célra akarták felhasználni. A Rolling Stones – a már akkor tudatos üzletember Mick Jaggerrel az élen – a kezdetektől elutasította ezt. Mások is így tettek, mint az idézett Pete Townshend a The Who zenekar élén vagy Bob Dylan, aki évekre elbujdokolt a neki szánt prófétaszerep elől, és „árulása” miatt kitagadtatott az ellenkultúra köreiből. Aki viszont azt hitte, néhány sláger feljogosítja arra, hogy megmutassa a világegyetemnek, milyen irányban forogjon, azóta eltűnt, jobbára elfelejtődött, amint az évtized is véget ért. (Vannak kivételek is persze, mint a briliáns, de minden politikai érzék nélküli John Lennon.)
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
A beszélgetés személyes hangon, bakelitlemezek és stadionrock-emlékek mentén bontakozik ki, majd fokozatosan eljut a magyar közélet legélesebb vitáiig.
Mintha felhőkön járna ő is és a zenéje is: tele van ellentmondásokkal, miközben egy másik, igazibb valóság szűrődik át rajta. Nagy Dénes Kurtág-töredékek című dokumentumfilmje a főszereplőjétől függetlenül is csodálatos alkotás. Interjúnk a rendezővel.
Nagy Dénes túlzás nélkül az utóbbi évek egyik legjobb moziját készítette el a kortárs klasszikus zene világhírű magyar zsenijéről, akiért a föld minden pontjáról Budapestre zarándokolnak a tanítványok.
Az idén harmincéves intézmény küldetéséről, a kortárs zene helyéről és a napokban százéves Kurtág Györgyről beszélgettünk.
Lapunk a Mandiner hetilapban 2023 májusában megjelent interjúval emlékezik meg a művészről.
Nyíltan elmondta a rapper, mi számít igazán az életben.
Húsvétvasárnap délután megnyitja kapuit a Gellért-hegy ékköve. A 2020 óta zajló nagyszabású rekonstrukció után a Citadella modern közösségi térként született újjá. Kövesse nálunk az ünnepséget és a miniszterelnöki beszédet!
